Hosszabban kellene viselni a fűzőt idiopátiás scoliosisban

A University of Iowa kutatói multicentrikus vizsgálatot végeztek annak tisztázására, hogy a háti fűző viselése alkalmas-e a gerinckorrekciós műtét iránti igény csökkentésére serdülőkori idiopátiás scoliosisban (AIS, adolescent idiopathic scoliosis). A vizsgálatot idő előtt lezárták, mivel a korai eredmények egyértelműen a fűzőviselés előnyeit igazolták.

A Stuart Weinstein ortopédsebész és gyermekgyógyász professzor és Lori Dolan tudományos kutató által vezetett kutatócsoport a gerincgörbület progressziójának kockázatát elemezte AIS-ben olyan betegek esetében, akik viseltek fűzőt, illetve akik nem. A Bracing in Adolescent Idiopathic Scoliosis Trial (BrAIST) résztvevői közül toborozták a betegeket, akiknél az életkor, a csontrendszer éretlensége és a görbület mértéke alapján fennállt annak a veszélye, hogy a gerincgörbület súlyosbodik.

Az AIS a gerinc kóros görbülete, melynek oka ismeretlen. Enyhe esetekben elegendő a beteg rendszeres ellenőrzése. Súlyosabb esetekben ugyanakkor – különösen akkor, ha a gyermek még növésben van – fűző viselése, sőt akár műtét végzése javasolt. Amennyiben nem történik kezelés, a súlyosbodó görbület fájdalmat és deformitást okozhat.

Weinstein csaknem 40 éve foglalkozik scoliosisos betegekkel, és bár a fűzőt 1948 óta használják a gerinc görbületének kezelésére, a szakember szerint még mindig él némi kétely azzal kapcsolatban, hogy a fűzőviselés valóban hatásos-e a műtét elkerülésére. „A fűző hatásosságát soha nem bizonyították meggyőzően – mondja Weinstein. – Eddig nem voltam biztos abban, hogy a fűző valóban segít vagy sem, ám eddig több ezer beteget kezeltem ily módon.” Hozzáteszi azt is, hogy a fűzőviseléssel kapcsolatos szakirodalom „nem meggyőző arra nézve, hogy a fűzőkezelés valóban eredményes”. Megjegyzi azt is, hogy a betegek némelyike a fűzőviselés ellenére is végül műtétre szorul.

A mostani vizsgálatba 383 személyt vontak be az Egyesült Államok és Kanada 25 centrumából 2007 márciusa és 2011 februárja között. Bár a vizsgálat kezdetben teljesen randomizált vizsgálatként indult, a vizsgálók végül egy „preferenciakohorszot” is kialakítottak, ahol a betegek és szüleik maguk választhatták meg saját kezelésüket. A résztvevők körülbelül 40 százalékát véletlenszerűen sorolták fűzőviselésre vagy fűzőviselés nélküli szoros megfigyelésre. A fennmaradó 60 százalék saját maga választhatott a két kezelés között. A megfigyelésre került csoport tagjai semmilyen specifikus terápiában nem részesültek, míg a fűzőviselésre sorolt vagy azt választó betegeknek azt javasolták, hogy naponta 18 órán keresztül viseljék a fűzőt. A kezelést akkor tekintették sikertelennek, hogy a görbület legalább 50 százalékkal súlyosbodott – ez az a pont, ahol tipikusan a műtétet javasolják. A terápiát akkor minősítették sikeresnek, ha a gyermek a görbület progressziója nélkül érte el a csontrendszer érettségét jelentő életkort.

A vizsgálatot 2013 januárjában idő előtt berekesztették, miután azt tapasztalták, hogy a fűző szignifikánsan csökkentette a gerincgörbület progressziójának kockázatát és a sebészeti megoldás iránti igényt. Minél hosszabb volt a napi fűzőviselés időtartama, annál nagyobb volt a sikeres kezelés aránya. A véletlenszerűen kezelésre sorolt, illetve a terápiát saját döntése alapján megválasztó betegekre egyaránt igaz volt, hogy a fűzőt viselő csoport 72 százalékánál, az obszervációs csoport 48 százalékánál bizonyult sikeresnek a kezelés. Ezen túlmenően az eredmények azt jelzik, hogy napi legalább 13 órás fűzőviselés mellett a sikeres kezelés aránya 90−93 százalék volt. „E vizsgálat egyértelműen azt jelezte, hogy a fűző alkalmas a műtét elkerülésére – mondja Weinstein. – A kockázati csoportba tartozó gyermekeknek fűzőviselést kell előírni, és azt legalább 13 órán keresztül kell hordani minden nap ahhoz, hogy a terápia eredményes legyen.”

A kutatók szerint megfigyeléseik relevánsak azon betegek számára, akik számára tipikusan javasolják a fűzőkezelést. Eddig azonban ezeket az ajánlásokat nem támasztották alá meggyőző adatok. „A mostani vizsgálat fontos bizonyítékokkal szolgál azon családok és orvosok számára, akiknek szembesülniük kell az AIS diagnosztikájával kapcsolatos alapvető kérdéssel, nevezetesen azzal, hogy a fűző valóban alkalmas-e a műtét elkerülésére. A kérdésre mostantól határozott igennel felelhetünk” – hangsúlyozza Weinstein.

A kutatók a fűzőkezelés jelenlegi javallati körének szűkítését is javasolják, mivel szórványos fűzőviselés mellett is javulást tapasztaltak a fűzőviselésre sorolt vagy azt választó betegek 48 százalékánál, illetve az obszervációs csoport 41 százalékánál. További elemzéseket tartanak szükségesnek annak meghatározására, hogy pontosan mely AIS-betegeknél várható a legjobb eredmény a fűzőviseléstől.