Hypercalcaemia – bevezető
2005. április 01. 00:00
A két közlemény lényegretörően foglalja össze a hypercalcaemia okait, a differenciáldiagnosztika lépéseit és a korszerű terápiás lehetőségeket. Dr.Kovács László kommentárja érdekes saját megfigyeléssel egészíti ki a közleményt, mely szerint a primer hyperparathyreosisban szenvedő betegek hypertoniájának hátterében részben szekunder hyperaldosteronismus állhat, ami sikeres műtét után megszűnik. Dr. Mészáros Szilvia a terápiás lehetőségekről az eredeti közleményt meghaladó részletességgel ad tájékoztatást, különös tekintettel a korszerű biszfoszfonát vegyületek alkalmazására. Külön figyelmet érdemelnek a közeli jövő terápiás lehetőségéről, az úgynevezett kalcimimetikus hatású vegyületekről olvasható információk.
A szimpózium bevezetéseként érdemes tisztázni néhány, a közleményekben is érintett kérdést. Az első és legalapvetőbb a szérum kalciumszintjének mérése és értékelése. A szérum-kalciumszintet korábban atomabszorpciós spektrofotometriával, újabban legtöbbször laboratóriumi automatákkal mérik. Az ionizált kalcium koncentrációjának mérése nem elterjedt módszer, pedig a hypercalcaemia diagnózisának kritériuma az ionizált kalcium szintjének a referenciatartományt (1,05–1,29 mmol/l) meghaladó értéke. Sajnos mind az összes kalcium, mind az ionizált kalcium koncentrációjának mérésekor sok a bizonytalanság, ezért kórosnak tűnő eredmény esetén indokolt az ismétlés, a más laboratóriumban végzett kontroll. Mint a cikkek is említik, a szérum albuminkoncentrációja befolyásolja a teljes kalciumszintet: hypalbuminaemia esetén a mért értéknél nagyobb, nagy albuminkoncentráció esetén annál kisebb a valós összkalciumszint. A közleményekben szereplő kissé zavaros leírás helyett a következő egyszerű egyenletet érdemes szem előtt tartani: szérum korrigált kalciumszintje (mmol/l) = szérum korrigálatlan kalciumszintje (mmol/l) + 0,02X((40– szérum albuminszintje [g/l]).
A szimpózium bevezetéseként érdemes tisztázni néhány, a közleményekben is érintett kérdést. Az első és legalapvetőbb a szérum kalciumszintjének mérése és értékelése. A szérum-kalciumszintet korábban atomabszorpciós spektrofotometriával, újabban legtöbbször laboratóriumi automatákkal mérik. Az ionizált kalcium koncentrációjának mérése nem elterjedt módszer, pedig a hypercalcaemia diagnózisának kritériuma az ionizált kalcium szintjének a referenciatartományt (1,05–1,29 mmol/l) meghaladó értéke. Sajnos mind az összes kalcium, mind az ionizált kalcium koncentrációjának mérésekor sok a bizonytalanság, ezért kórosnak tűnő eredmény esetén indokolt az ismétlés, a más laboratóriumban végzett kontroll. Mint a cikkek is említik, a szérum albuminkoncentrációja befolyásolja a teljes kalciumszintet: hypalbuminaemia esetén a mért értéknél nagyobb, nagy albuminkoncentráció esetén annál kisebb a valós összkalciumszint. A közleményekben szereplő kissé zavaros leírás helyett a következő egyszerű egyenletet érdemes szem előtt tartani: szérum korrigált kalciumszintje (mmol/l) = szérum korrigálatlan kalciumszintje (mmol/l) + 0,02X((40– szérum albuminszintje [g/l]).
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
