Időskori emlőrák adjuváns sugárkezelése
70 fölötti nőknél a kisméretű, hormonérzékeny emlőtumor kimetszése utáni adjuváns sugárkezelés elhagyható lenne, ennek ellenére bevett gyakorlat.
Néhány évvel ezelőtt már igazolódott, hogy a 70 évesnél idősebb nők kicsiny, ösztrogén-receptor pozitív emlőtumorának eltávolítása után az adjuváns sugárkezelés semmiféle túlélési előnnyel nem jár, ezért fölösleges. Ezt a CALGB 9343 vizsgálat eredményei már 2004-ban is bizonyították, és a világon csaknem mindenütt elfogadott amerikai National Comprehensive Cancer Network (NCCN) ajánlásaiban meg is erősítették. Ennek ellenére az USA-ban mégis mindössze 3%-kal csökkent az ilyen kezelések száma.
A Journal of the American College of Surgeons-ban megjelent közleményében Dr. Quíen D. Chu (Louisiana State University, LA) és munkatársai meglepőnek találták, hogy az orvosok ennyire semmibe veszik a guideline-okat, és hogy a betegek mennyire tájékozatlanok a témában. Pedig a CALGB 9343 vizsgálat eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy a nem szükséges a megmaradt emlő adjuváns sugárkezelése a 70 éves, vagy idősebb nőbetegben, I.stádiumú emlőrák (≤2 cm), negatív nyirokcsomók, ösztrogén-receptor pozitivitás, negatív szélekkel történt eltávolítás, évekig tartó tamoxifen hormonkezelés esetén.
Az amerikai nemzeti daganat adatbázis szerint 1998 és 2012 között 205 860 idős nőnél találtak, I. stádiumú, hormonreceptor pozitív (ER+/PR+) emlőrákot. Ezeknél a betegeknél lumpectomia (részleges masztektomia) történt. A betegek felét még a CALGB elvek 2004-es megjelenése előtt észlelték, a betegek másik fele már az ismert CALGB elvek megjelenése után került kezelésre. Mégis csak 2,95%-kal csökkent a sugárkezelések száma a két időszak között (az első időszakban 68,71%-ban, a későbbi időszakban 65,76%-ban került sor sugárkezelésre, p<0,0001). A (fölösleges) sugárkezelések leginkább a 80-as éveikben járó betegeknél maradtak el (szintén p<0,0001), de még így is a 80-84 közötti idős nők 56%-a és a 85 év fölöttiek 30%-a sugárkezelést kapott (!). A sugárterápia használat jobban csökkent az akadémikus kutatásokat folytató intézetekben, illetve az átfogó (comprehensive) rákgyógyító intézetekben (3,6% és 3,12%, mindkettő p<0,0001), viszont az egyszerűbb, közösségi rákkórházakban a felesleges sugárkezelések száma nem csökkent statisztikailag jelentősen (p=0,076), és ez sok felesleges kiadással is járt.
Dr. Bruce Haffty (sugárterápiás professzor, Rutgers Cancer Institute of New Jersey, New Brunswick) szerint minden beteg esetén egyedi döntést kell hozni. Ha az idős beteg fizikai és szellemi állapota alapján még 10-20 évnyi élet várható, a lokális kiújulások csökkentésére a sugárkezelés ajánlható. Akkor is meggondolandó a sugárkezelés, ha a beteg nem egyezik bele a hormonkezelésbe, vagy az kontraindikált.
Amber Omran doktornő (Moffitt Cancer Center, Tampa, Florida) is a betegenkénti értékeléssel ért egyet. Jó állapotú idős betegek esetén akcelerált parciális emlőbesugárzást, vagy hipofrakcionált teljes emlőbesugárzást javasol.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
