Kardioprotektív tesztoszteron?
Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Társasága kongresszusán elhangzott tudományos előadás szerint a tesztoszteron adagolás –eddigi ismereteinkkel szemben- nem emeli a szívinfarktusok és a stroke-ok kockázatát, sőt éppen kardioprotektív hatású.
Az Amerikai Klinikai Endokrinológusok Társasága (American Association of Clinical Endocrinologists = AACE) 2014. május 14. és 18. között Las Vegasban tartotta 23. tudományos és klinikai kongresszusát. Ezen hangzott el egy, – a régebbi ismereteinknek teljesen ellentmondó – retrospektív vizsgálat összegzése, mely szerint az USA 40 speciális intézetének adatainak összegzése alapján a tesztoszteron adagolás nem emeli a szívinfarktusok és a stroke-ok kockázatát, sőt egyenesen kardioprotektív hatású.
Dr. Robert Tan, a houstoni Opal Medical Clinic igazgatója, a Low T Intézet kutatási igazgatója, és egyben a Texas Egyetem családorvosi és közösségi orvosi professzora adta elő a retrospektív felmérés eredményeit. Az Egyesült Államokban speciális intézetekben kezelik azokat a férfibetegeket, akiknél a tesztoszteron-szint genetikai vagy patológiai okokból túl alacsony, azaz hypogonadizmusban szenvednek. Az országszerte működő 40 „Low T” („Alacsony Tesztoszteron”) központban a 2009 és a 2014 közötti 5 évben 19 968 hypogonadizmusban szenvedő férfibeteg kapott tesztoszteron-pótlást. A szívinfarktus kockázata 7-szer, a stroke kockázata 9-szer volt alacsonyabb az átlagos népességből vett összehasonlító mintánál, Dr. Tan kijelentetése szerint ” a tesztoszteron kardioprotektívnek mutatkozott”. Kinyilatkoztatása teljesen ellentétes a témáról szóló régebbi és legújabb megfigyelésekkel, és így a szakemberek között éles vitákat, összeütközéseket váltott ki. Az AACE jövőbeli megválasztott elnöke, az aktuális ülés moderátora, Dr. Gruneberger kijelentette: a vizsgálati eredmények segíteni fognak abban, hogy eloszlassák a tesztoszteron alkalmazása körüli félelmeket. De megjegyezte azt is, hogy a vizsgálat retrospektív volt, ezért nem határozhatja meg döntéseinket, és csak egy prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálat válaszolná meg pontosan a kérdést.
Valóban véd a tesztoszteron? A Low T központok szerint hypogonadizmusról akkor beszélünk, ha a teljes tesztoszteron értéke 350 ng/dl alatt a szabad tesztoszteron értéke pedig 10 ng/dl alatt van (felnőtt férfiakban a tesztoszteron normál értéke életkortól, napszaktól, stb. függően: 348-1197 ng/dl, azaz 10,41 – 36, 44 nmol/liter). Az említett 5 éves időszak alatt a Low T klinikákon 39 937 beteget fogadtak, ezek mintegy 50%-ának tesztoszteronszintje bizonyult e kritériumok szerint alacsonynak (19 968 férfi). A tesztoszteron-pótló kezelés során 4 nem halálos szívinfarktus, és 3, valószínűleg halálos szívinfarktus alakult ki, ami 100 000 főre vetítve 30 szívinfarktust jelent. 46 beteg már úgy kapott kezelést, hogy előtte szívinfarktuson estek át, ezeknél egyetlen esetben sem láttak kardiovaszkuláris mellékhatást. A tesztoszteronnal kezelt betegek közül 2 beteg kapott stroke-ot, ami 100 000 főre vetítve mindössze 10 stroke-ot jelent. Az előzetesen már stroke-on átesett 12 betegnél a tesztoszteron-pótlás során nem alakult ki egyetlen szövődmény sem.
Adataikat az általános népességi megbetegedési adatokkal hasonlították össze: például a Kaiser Permanente Northern California adatbázisa szerint a szívinfarktus előfordulásának aránya 208/100 000 fő, míg a stroke-é a Northern Manhattan Registry szerint 93/100 000 fő. Ezeket az általános adatokat Dr. Tan adataival összehasonlítva az derül ki, hogy a szívinfarktus aránya a Low T klinikákon tesztoszteronnal kezelt betegek körében hétszer alacsonyabb (RR: 0,14, p<0,0001), és a stroke-ot kapottaké pedig kilencszer alacsonyabb (RR: 0,107, p<0,0001) az átlagos népességben észlelhetőkhöz képest
Mi lehet az ilyen – az egyéb vizsgálatoknak teljesen ellentmondó - alapvető eltérések oka és magyarázata? Egy 2014 elején megjelent közleményben (Finkle) 55 593 tesztoszteron-pótlást kapott férfi esetében a szívinfarktusok kockázatának a 36%-os növekedését észlelte, de ebben a vizsgálatban igen heterogén volt a betegek összetétele, többféle gyógyszer-expozíció és 3 hónapnál rövidebb tesztoszteronpótlások történtek, míg a Low T klinikák betegei homogén csoportot alkottak és egységes és hosszú ideig tartó tesztoszteronpótlásban részesültek. Egy másik, gyakran idézett JAMA-közleményben (Vigen) tesztoszteron-pótlás alatt álló 1223 idős veteránnál 30%-al növekedett az ischémiás stroke, a szívinfarktus és a halálozás aránya. A kezelés során 67 beteg meghalt, 23 szívinfarktust kapott, 33-nál stroke alakult ki. Dr Tan szerint e betegek tesztoszteron szintje a kezelés mellett is 332,2 ng/dl-nél alacsonyabb volt, míg a Low T klinikák betegeinél a kezelés során elérték az átlagos 543 ng/dl szintet, tehát Vigenék betegeinél talán a túl alacsony tesztoszteron-szintek vezettek a szívinfarktusok gyakoriságának megnövekedéséhez. Dr. Tan azt is megjegyezte, hogy a Vigen közlemény betegei tesztoszteron tapaszokat kaptak, míg a Low T klinikák betegei több mint 99%-ban injekciós kezelésben részesültek. A JAMA közleményben ráadásul csak a betegek 60%-ánál követték a tesztoszteron-szinteket, míg a Low T klinikákon a betegkövetés 100%-os volt.
Végül Gruneberger megjegyezte:”a vizsgálat eredményei hipotézist generálnak”. Bár sokmillió dollárba kerül, és egyes cégeknek talán nem éri meg a befektetés, de a tisztánlátás érdekében egy magas szintű, klasszikus prospektív, randomizált vizsgálatot kellene végezni.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
2. JAMA
3. PLos One
