Anabolikus szteroidokkal a sportsikerig és a pszichiáterig
Svéd kutatók fölmérték, különbözik-e az annak idején anabolikus szteroidot szedő hajdani nehézatléták lélektani állapota az ilyen szerrel nem élő sporttársaikétól. A figyelemösszpontosítás és a depresszió terén találtak különbségeket.
A maximális teljesítmény eléréséhez szinte minden sportágban szükség van az izomszövet optimális kifejlesztésére, a kifáradás késleltetésére és arra, hogy a versenyző képes legyen a küzdelem utolsó pillanatáig tökéletesen koncentrálni. Érthető, hogy a legkülönbözőbb sportágakban érdekelt vezető sportolók minden lehetséges módszert és eszközt igénybe vesznek ennek érdekében, így a nem ajánlott, sőt tiltott anyagokat, doppingszereket is.
A legtöbb anabolikus szteroid alaphormonja a tesztoszteron. Ez a hormon a fiúk szervezetében a pubertás kezdetétől termelődik a herében: ez hozza létre a férfiak másodlagos nemi jellegeit, vagyis a hang mélységét, a testszőrzetet és az erősebb nem szexuális irányultságát. A sportban az a jelentősége, hogy fokozza a fehérjeszintézist, mely az izomtömeg növekedésének alapja, de az izomzat nemcsak tömegében nő, hanem megnövekszik az izomerő is.
A sportorvosi kutatásban sokat foglalkoztak az anabolikus szteroidok izomzatra, fizikai teljesítményre gyakorolt hatásával, de az idegrendszerre, a pszichés állapotra nézve eddig hiányoztak kiváltképp az aktív sportidőszak utáni, későbbi évekre vonatkozó vizsgálatok. Svéd kutatók a British Journal of Sports Medicine legújabb számában közölték ilyen irányú vizsgálataik eredményeit.
A Göteborgi Egyetem egyik intézete, a CERA kutatói foglalkoznak ezzel a témával. A CERA a Centre for Education and Research on Addiction elnevezésből származó betűszó, és a függőséggel kapcsolatos lelki állapot kérdéseit vizsgálják. Az intézet igazgatója, Claudia Fahlke vezeti azt a munkacsoportot, amely az 1960 és 1979 között a nagy izomerőt igénylő sportokban legjobb eredményeket elért svéd versenyzők pszichés állapotával foglalkozik.
A kutatók összegyűjtöttek csaknem 700 egykori sportcsillagot, akik a nehézatlétika területén az elsők közé tartoztak. Az atlétika dobószámaiban, a súlyemelésben, a birkózásban kiemelkedő teljesítményű férfiakat tanulmányozták. Az első kérdés az volt, hogy kik használtak aktív versenyzőként anabolikus szteroidokat. Érthető módon a válaszokat teljes orvosi diszkrécióval kezelték.
A megkérdezett élsportolók közül minden ötödik igyekezett ilyen hormonkészítményekkel növelni izomtömegét, teljesítményét. A kutatómunka újdonsága az volt, hogy fölmérték: az egykori élsportolók e 20%-ának lélektani állapota később különbözött-e a többiekétől, akik nem éltek ilyen módszerekkel.
A doppingszereket használók szinte minden sportágban azért szednek ilyen anyagokat, mert úgy érzik, és a reklámok is azt állítják, hogy a versenyek kritikus pillanataiban az ilyen kezelés jelentősen javítja a koncentrálóképességet. Lehet, hogy a sportidőszakban ez valóban igaz, de a kutatók kiemelik, hogy a későbbi évtizedekben ezek a sportemberek éppen a gondolkodási koncentráció nehézségei miatt kerültek gyakrabban pszichiátriai kezelésre, mint azok a hasonló korú volt sporttársaik, akik nem doppingoltak.
A másik pszichiátriai probléma a depresszió volt. Az anabolikus szteroidok a későbbi évtizedekben sokszor tettek szükségessé depresszió elleni kezelést. Ugyancsak fokozták az agressziós kitörések esélyét. Ezzel párhuzamosan ezek az egykori élsportolók a többiekhez képest gyakrabban fordultak különböző kábítószerekhez is, és több lett közülük alkoholbeteg.
„Amit kimutattunk, az a tény, hogy a szteroidok és más drogok használata ördögi körben kapcsolódik a pszichiátriai panaszokhoz. Ez azt jelzi, hogy igen fontos a doppingszerek elleni küzdelem mind a sportban, mind azon kívül” – mondotta Fahlke professzor.
