Kockázatcsökkentő influenzaoltás

Az influenza szempontjából nagy kocká­zatú csoportok közé soroljuk a krónikus betegségben szenvedőket, a 65 évesnél idő­sebbeket és az 5 évesnél fiatalabbakat, a vá­randósokat, valamint az ápolási otthonokban élőket. Nem mindegy, milyen arányú az inf­luenza elleni védőoltás alkalmazása ezekben a csoportokban.

Egy vizsgálatban azt elemezték, milyen arányban kapják meg a védőoltást azok a 18 és 65 év közötti személyek, akik valamilyen oknál fogva nagy kockázatúnak minősülnek az influenza szövődményei szempontjából. A National Health Interview Survey (NHIS) 2012-es és 2013-as adataiból az derült ki, hogy e korosztályban 18,9%-os arányban áll fenn legalább egy olyan tényező, mely nagy kockázatot jelez. Ebben a csoportban az influenza elleni oltottság aránya 49,5%-nak bizonyult, ezen belül is az 50−64 évesek esetében jóval magasabb értékeket kaptak, mint a 18–49 évesek körében (59,3% vs. 39,0%). Összességében a résztvevők 90,1%-a számolt be legalább egy olyan egészségügyi vizitről, melynek során alkalom lett volna az influenza elleni vakcina felajánlására. Azt is megállapították, hogy az egyedül élők és a munkanélküliek esetében kisebb az esély az influenza elleni vakcinációra. A vizsgálat végső következtetése szerint az influenza elleni védelem aránya az életkortól és a koc­kázati csoporttól függően széles határok kö­zött változhat, ám összességében még így is messze elmarad a kívánatostól, hiszen a nagy kockázatú csoport mintegy fele védtelen az influenzával szemben.

Egy felmérés szerint az ápolási ottho­nokban nem megfelelő az influenza ve­szélyeivel kapcsolatos tudatosság: a nagy influenzajárványok kapcsán a fokozott koc­kázat számos intézményben nem kapott megfelelő hangsúlyt. Pedig a beoltottak aránya és a betegségből adódó halálozás csökkenése közötti korreláció éppen az A/H3N2 vírustörzs esetében a legszorosabb, amely a legsúlyosabb influenzaesetekért felelős. A szerzők ezért kiemelik, hogy az ápolási otthonokban élők számára alapve­tő fontossággal bír az információk átadása a betegség szezonális variabilitásáról, il­letve térbeli és időbeli megoszlásáról. Az egészségügyi dolgozók és a látogatók így tisztában lehetnek a bentlakókat fenyege­tő veszélyekkel, megkereshetik a megfelelő kontroll és prevenció lehetőségét.

A várandós nők esetében ugyancsak nagy az influenzával összefüggő szövőd­mények előfordulásának esélye, ezért az egyesült államokbeli Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP) 1990 óta javasolja számukra a védőoltás beadását. A megfelelő arányok elérését nehezíti, hogy a várandósok kevés ismerettel rendelkeznek a veszélyekről. Egy olaszországi kérdőíves vizsgálat tapasztalatai szerint bár a megkér­dezettek 68,9%-a tisztában van azzal, hogy az influenza erősen fertőző betegség, több mint egyharmaduk úgy véli, hogy a váran­dósok sincsenek nagyobb veszélyben, mint az átlagpopuláció tagjai. Mindössze 5,8%-uk hallott már arról, hogy a második és harma­dik trimeszterben védőoltás javasolt, és csak 14,2%-uk tartja biztonságosnak a vakcinát a terhesség alatt is. A megkérdezettek keve­sebb mint 1%-ának ajánlották fel a védőoltás lehetőségét a terhesség alatt, de azt végül egyikük sem kapta meg.

Egy több mint 700 000 terhességet fel­ölelő retrospektív kohorszvizsgálat adatai alapján a vakcináció aránya a várandósok kö­rében 2002 és 2012 között 8,8%-ról 50,9%-ra emelkedett, részben az ACIP influenza elleni védőoltásra vonatkozó 2004-es ajánlásának köszönhetően. Az eredmények azonban még így is messze elmaradnak a Healthy People 2020 célkitűzéseitől, melyben 80%-os arány elérése szerepel. A terhesség alatti vakcináció szignifikáns prediktorának találták az idősebb életkort; a megelőző szezonban végzett vakcinációt; a terhességhez társuló nagy koc­kázatú egyéb kórállapotot; a 2004–2005-ös és a 2008–2009-es szezonban zajlott terhessé­geket; azt, ha az influenzaszezon a terhesség első trimeszterét követően zajlott; illetve ha a terhesség ideje nagyobb átfedést mutatott az influenzaszezonnal.