Lítiumkezelés: biztonságosabb, mint sokan vélik

Bipoláris betegségekben évtizedek óta javasolják a lítium első vonalbeli szerként történő hosszú távú alkalmazását, mivel igazoltan véd a depresszióval és a mániával szemben, csökkenti az öngyilkosság kockázatát és a rövid távú mortalitást. Hatásossága ellenére azonban kifejezett hátrányai vannak: szűk a terápiás indexe (emiatt gyakran kell a szérumszintet ellenőrizni), károsan befolyásolja az endokrin funkciókat és a veseműködést, akut mániában csak lassan fejti ki hatását, illetve kellemetlen mellékhatásokat (szomjúság, remegés, kellemetlen szájíz) okozhat. Mivel erre az olcsó szerre szabadalmi védettség soha nem vonatkozott, nem történtek olyan, gyógyszergyárak által szponzorált szisztematikus vizsgálatok, amelyek a ma bevezetni kívánt gyógyszerekhez hasonlóan értékelték volna a lítium biztonságosságát. Ezért sokan nem csak a lítium kedvezőtlen „mellék”hatásai, hanem a szisztematikusan gyűjtött adatok hiánya okán is tartanak a lítiumterápiától.

Egy brit kutatócsoport egy 60 évre visszatekintő szisztematikus irodalomkutatást során kigyűjtötte a lítiumkezelés mellékhatásaival foglalkozó közleményeket. 5988 absztraktot elemezve végül 385 vizsgálat adatait értékelték, ezek közül is csak 23-at – egy szisztematikus áttekintést és 22 randomizált kontrollos vizsgálatot – tekintettek jó minőségűnek, mert az ismertetett vizsgálatok többsége eset-kontrollos, nem kontrollos kohorsz vagy keresztmetszeti kohorsz vizsgálat volt. Eredményeiket a Lancet-ben (2012; 379:721) ismertették.

Az adatok összesítése alapján a lítiumkezelés hatására átlagosan (de nem szignifikánsan) 6,22 ml/perc értékkel csökken a GFR, illetve szignifikánsan, 15%-kal csökken a maximális vizelet-koncentráló képesség (átlagos különbség: –158 mOsm/kg, p

Bár a lítium fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát, az abszolút kockázat relatíve alacsony (a lítiummal kezelt betegek csupán 0,5%-át kellett dializálni). Lítiumszedés hatására a klinikai tüneteket okozó hypothyreosis kockázata közel hatszorosára nő, ennek jelenként a TSH-szint emelkedése átlagosan 4,00 NE/ml. Emellett mérsékelten, de szignifikánsan nő a vér kalciumszint (+0·09 mmol/l) és a parathormonszint is (+7,32 pg/ml). Lítiumkezelés mellett gyakoribb és nagyobb a súlygyarapodás is a placebokezeléshez képest. Az adatok alapján nem nőtt a fejlődési rendellenességek, az alopecia vagy a bőrt érintő tünetek gyakorisága.

Az eredmények alapján a lítiumkezelés monitorozására ajánlott:

Rendszeres időközönként, legalább évente meg kell határozni a vesefunkciót, a TSH- és a kalciumszintet; gyakrabban, ha valamelyik érték kóros, vagy ha a családi anamnézisben endokrin betegség szerepel

• Kedélyállapot változása (mániás epizód) esetén azonnal ismételni kell a vérvizsgálatokat
• A mellékhatásokat (beleértve a bőrt és a hajat érintő mellékhatásokat) rutinszerűen rögzíteni kell.
• Családtervezés esetén mérlegelni kell, melyik jelent nagyobb veszélyt a magzatra: a lítium vagy a lítium abbahagyása esetén az anyai kedélyállapot változása.