Májelégtelenség

Mi okozhat májelégtelenséget?

A gyakoribbnak számító idült forma álta­lában májzsugor (cirrózis) talaján alakul ki. Főbb okai (a teljesség igénye nélkül):
• B vagy C típusú vírusos májgyulla­dás (hepatitisz B vagy C), esetleg egyéb vírusfertőzés;
• alkoholfogyasztás hosszabb távon, nagyobb mennyiségben;
• veleszületett hemokromatózis (a kó­rosan nagy mennyiségben felszívódó vas a májban raktározódik);
• táplálkozási elégtelenség;
• rosszindulatú májdaganat, májáttét;
• anyagcsere-betegségek (pl. Wilson-kór, alfa-1-antitripszin-hiány, fruktózintolerancia, galaktozémia stb.);
• autoimmun kórképek.

A heveny forma jelentősebb okai:
• A, B vagy C típusú vírusos májgyulla­dás, főként gyermekeknél;
• bizonyos vényköteles vagy vény nél­kül kapható gyógyszerek, pl. paracetamolt tartalmazó lázcsillapító készítmények, fő­ként túladagolás esetén; néha májelégte­lenséghez vezet pl. doxiciklin, eritromicin, izoniacid vagy nitrofurantoin szedése is;
• gombamérgezés;
• toxikus vegyületek (pl. szén-tetraklorid, szerves oldószerek, foszforszármazékok);
• terhesség (akut terhességi zsírmáj).

Májelégtelenségre utaló tünetek

A májelégtelenség kezdetben sokszor jellegtelen, semmitmondó tünetekkel jelentkezik, melyek májbetegségen kívül számtalan egyéb kórállapotban is előfor­dulhatnak. Ilyen pl. az általános gyenge­ségérzés, levertség, az akaratlan testsúly­csökkenés, a hányinger, hányás, hasmenés.

A májelégtelenség előrehaladásával a tünetek súlyosbodnak, és a tünettan újabb, specifikus tünetekkel is bővül. Ezek közé tartozik előbb a szem kötőhártyájának és a bőrnek a sárgás elszíneződése (sárga­ság), a haskörfogat megnövekedése vagy a fokozott vérzési hajlam (már viszonylag kis erőbehatásra bőr- vagy nyálkahártyavérzé­sek jelentkeznek, a vérzés a szokottnál hos­szabb idő alatt szűnik meg stb.). A mentális állapot hanyatlása megnyilvánulhat aluszé­konyságban, zavartságban, tájékozódási ne­hézségekben vagy kóma jelentkezésében; ezeket együttesen hepatikus enkefalopátia néven jelöli az orvosi nyelv.

Vizsgálatok májelégtelenség gyanújakor

Laboratóriumi vizsgálatok. Sor kerül a tel­jes vérkép vizsgálatára, az alvadási paramé­terek meghatározására, a májenzimek és az epefesték (bilirubin) szintjének mérésére, esetleg vírusszerológiai tesztekre és – a kö­rülményektől függően – egyéb speciális laboratóriumi vizsgálatokra, toxikológiai tesztekre.

Képalkotó vizsgálatok. Ultrahangvizs­gálattal felmérhető a májállomány állapota, kimutathatók a körülírt eltérések (pl. elsőd­leges daganat vagy májáttét), kideríthető, hogy a hasban jelen van-e szabad folyadék (hasvíz, azaz aszcitesz), és ha igen, milyen mennyiségben. Az erek Doppler-ultrahang­vizsgálatával megítélhetők a májat ellátó erek véráramlási viszonyai, detektálhatók az esetleges szűkületek, elzáródások.

A máj anatómiai viszonyainak részlete­sebb elemzésére ad módot a számítógépesrétegvizsgálat (CT) és a mágnesesrezonan­cia-vizsgálat (MRI). Ez utóbbiak különösen akkor jelentenek nagy segítséget, ha a hasi ultrahangvizsgálatot jelentős elhízás vagy nagy mennyiségű hasvíz nehezíti.

A hasi képalkotó vizsgálatokkal egy időben szövetminta vételére (biopsziára) is sor kerülhet részletesebb szövettani elemzés céljából a diagnózis pontosítására. A mintavétel történhet „vakon” is, képal­kotó vizsgálattal történő vezérlés nélkül. Májelégtelenség okozta súlyos véralvadási zavarok jelenlétében a biopszia javallatá­nak felállítása alapos megfontolást kíván.

A koponya CT-vizsgálata hepatikus enkefalopátia eseteiben az agyállomány duzzanatát, vizenyőjét jelezheti. Májelég­telenség okozta enkefalopátia, májkóma eseteiben az elektroenkefalográfia (EEG-vizsgálat) segíthet behatárolni az állapot súlyosságát, mélységét.

A májelégtelenség kezelése

Ha idejében fény derül a májelégtelenség­re és határozott ok mutatható ki a tünetek hátterében, meg kell próbálkozni az oki kezeléssel. A májelégtelenség kezelése minden esetben kórházban történik.

Mérgező anyagok (pl. gyógyszer, gomba) okozta májelégtelenségben az oki kezelés a toxikus anyag mielőbbi el­távolítását (pl. gyomormosás) vagy ha­tásának semlegesítését jelenti. Vírusos májgyulladás okozta májelégtelenségben az alapvető életfunkciók támogatásával (szupportív terápiával) segítik át a beteget az elégtelen májműködés szempontjából kritikus időszakon. Lassan súlyosbodó májelégtelenségben a kezelés célja a még részben működőképes mirigyállomány funkciójának minél további fenntartása, megőrzése.

Amennyiben más módon nem bizto­sítható a máj működése, a beteg májátül­tetésre szorul. A szervátültetések körében a májtranszplantáció ma már rutineljárás­nak számít.

Hepatikus enkefalopátia esetén spe­ciális kezelés (pl. mannitol adása) válhat szükségessé az agyödéma enyhítésére, a koponyán belül uralkodó fokozott nyo­más mérséklésére.

A kezelés során gondot kell fordítani a fokozott vérzési hajlam okozta vérzések kivédésére, vérzés bekövetkeztekor a vér­zésforrás mielőbbi azonosítására, a vérzés megszüntetésére, nagyobb volumenű vér­zéseket követően a vérveszteség pótlására.

A májelégtelenség megelőzése

A májelégtelenség megelőzésének legjobb módja, ha mindent megteszünk a májgyul­ladás megelőzésére, a cirrózis kialakulásá­nak megakadályozására.

Az A és a B típusú májgyulladás meg­előzésére hatásos védőoltás áll rendelke­zésre, melyet különösen azoknak célszerű kérniük, akik foglalkozásuk miatt fokozott fertőzésveszélynek vannak kitéve (pl. egészségügyi dolgozók, gyermekintéz­mények személyzete).

Amikor lehetőség van rá, a májelég­telenség szempontjából kockázatosabb gyógyszerek helyett válasszunk kevésbé veszélyes hatóanyagot tartalmazó ké­szítményeket – ez a vény nélkül kapható gyógyszerekre is igaz.

Alkoholt legfeljebb mértékletesen fo­gyasszunk, kerüljük alkohol és gyógyszerek egyidejű fogyasztását.

A fertőzések továbbadásának megelő­zésében a higiénés szabályok messzemenő betartása a legfontosabb, mindenekelőtt az alapos kézmosás, különösen vérrel tör­ténő érintkezés vagy WC-használat után, élelmiszerekkel végzett munka előtt és köz­ben. Mindenki saját szappant, törülközőt és fogkefét használjon, ugyanis nagyobb a fertőzés veszélye, ha többen osztoznak ezeken.

Gyakori fertőzésforrások a tetoválások és a testékszerek is. Tetoválás készítéséhez vagy testékszer behelyezéséhez válasszunk olyan szolgáltatót, aki megfelelő körülmé­nyek között dolgozik, szigorúan betartja a sterilitási szabályokat.

Törekedjünk a biztonságos szexre, ami elsősorban az óvszer következetes haszná­latát jelenti a nemi érintkezések során.

Kerüljük az illegális drogok használa­tát. Aki nem tud lemondani a kábítószerek okozta élvezetről, semmilyen körülmények között ne használjon másokkal közös tűt, fecskendőt. A biztonság növelését szolgál­ják a ma már sok helyen rendelkezésre álló tűcsereprogramok.

Mérgező anyagokkal végzett munka során tartsuk be a munkavédelmi szabá­lyokat. Viseljünk védőruhát, védőkesztyűt. A bőrre került veszélyes vegyszert hala­déktalanul távolítsuk el bő vizes lemo­sással vagy a szer csomagolásán javasolt módon.

Törekedjünk normális testsúly elérésére és fenntartására. A nagyfokú elhízást ös­szefüggésbe hozzák az ún. nem alkoholos zsírmáj gyakoribb előfordulásával, és ez a betegség is májelégtelenségbe torkollhat.

Kilátások májelégtelenség esetén

A heveny májelégtelenség kimenetele többnyire nem jósolható meg előre, az esetek jelentős hányada halállal végződik. A kilátások javítása szempontjából alapve­tő a minél korábbi felismerés és a mielőbb megkezdett hatásos támogató kezelés, esetleg oki terápia. A prognózis előrejel­zésében alapvető a mentális zavar súlyos­ságának, az esetleges kóma (májkóma) mélységének ismerete.

Általánosságban paracetamoltúladagolás, A típusú májgyulladás vagy terhes­ségi májelégtelenség eseteiben jobbak az életkilátások, a B típusú vagy autoimmun májgyulladás okozta májelégtelenség pe­dig nagyobb halálozási aránnyal társul.

Ez a tájékoztató nem helyettesíti az orvosi kezelést. A betegek számára készített másolatoktól eltekintve felhasználása csak a kiadó írásos hozzájárulása nyomán engedélyezett.