Mikrotápanyagokkal az ADHD ellen?
Egy nemrégibeni kutatás szerint a vitamin- és ásványianyag-pótlás alkalmas lehet az ADHD tüneteinek enyhítésére.
A becslések szerint a figyelemhiány-hiperaktivitás zavar (ADHD, attention deficit hyperactivity disorder) a becslések szerint a lakosság körülbelül 5 százalékát érinti az Egyesült Államokban. Az ADHD fokozza annak kockázatát, hogy a gyermek az iskolában és később az élet más területein problémákkal néz szembe, és körükben gyakoribb a szeraddikció és a tartósan fennálló pszichiátriai problémák kockázata. Rendelkezésre állnak olyan gyógyszerek, melyek minimalizálhatják az ADHD tüneteit, ugyanakkor alkalmazásuk jelentős mellékhatásokkal jár, és nem tisztázott, hogy hosszú távon önmagukban, pszichoterápiás intervenció nélkül valóban javítják-e a betegség kimenetelét.
Az elmúlt években egyre több figyelem fordult afelé, hogy étrendi tényezőkkel miként befolyásolhatók a betegség tünetei és lefolyása. Egy korábbi vizsgálat például azzal a következtetéssel zárult, hogy serdülőkorban „a nyugati típusú étrend az ADHD fokozott kockázatával társulhat”. Más szerzők a mediterrán diéta potenciális előnyeit vizsgálták ADHD kapcsán, és ezt írták: „Adataink alátámasztják azt a feltételezést, hogy nem csupán az étrend egyes alkotóelemeit, hanem a diétát összességében kell elemezni az ADHD-ra gyakorolt potenciális hatások elemzésekor.”
Egy másik munkacsoport a vitaminok és az ADHD közötti korrelációt elemezte fiatal felnőttek bevonásával. Azt találták, hogy a B2-, B6- és B9-vitamin koncentrációjának csökkenése korrelációt mutat az ADHD fennállásával, ezen belül a B2- és B6-vitamin szintje összefüggésben áll a tünetek súlyosságával.
A mikrotápanyagok és ADHD korrelációjával foglalkozó vizsgálatok általánosságban egy adott mikrotápanyag bevitelének befolyásolására összpontosítottak, mely a tudományos vizsgálatokban megfelelő módszer: megváltoztatjuk az egyik változót és mérjük a kimenetelt. A való életben azonban a szervezetnek többféle mikrotápanyagra szüksége van, melyek többsége kölcsönös interakcióban áll egymással, így egyetlen tápanyag bevitelének módosításával nem feltétlenül érhető el optimális eredmény.
A Journal of Child Psychology and Psychiatry c. lapban nemrégiben megjelent közlemény szerint dr. Julia Rucklidge új-zélandi munkacsoportja napi alapvető tápanyagokat (DEN, daily essential nutritient) alkalmazott, melyek 13 vitamint, 17 ásványi anyagot és 4 aminosavat tartalmaztak. Ez volt az első olyan vak, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat, melyben gyógyszeres kezelés alatt nem álló, ADHD-ban szenvedő 7-12 éves gyermekek vettek részt, összesen 93-an. Nagyjából a csoport fele részesült DEN adásában, míg a többiek placebót kaptak 10 héten keresztül. A vizsgálat ideje alatt a szerzők adatokat gyűjtöttek az orvosoktól, a szülőktől, a tanároktól és a résztvevőktől. Meghatározták az ADHD tüneteinek súlyosságát, az általános funkciókat és a károsodás mértékét, valamint az agresszió, a hangulat és az emóciók szintjeit.
A szerzők megítélése szerint a mikrotápanyagokat szedő alcsoport 47 százalékánál javultak a tünetek „jelentősen” vagy „igen jelentősen”, míg ennek aránya a placebocsoportban mindössze 28 százalék volt. A placebocsoport egyetlen tagja sem számolt be „igen jelentős” javulásról, míg a DEN-szedő csoport 11 százaléka. A mikrotápanyagot szedő résztvevők 32 százalékának figyelme javult, a placebocsoportban csak 9 százalékban. A hiperaktivitás és az impulzivitás tekintetében nem mutatkozott különbség a két csoport között. A mikrotápanyagok javították az emóciók, agressziók és általános funkciók feletti kontrollt – mind az orvosok, mind a szülők, mind pedig a pedagógusok megítélése szerint. A vizsgálatba a hangulati szint szabályozásának súlyos fokú zavarával belépő résztvevők több mint kétszerese mutatott klinikailag szignifikáns javulást mikrotápanyagok szedése mellett, mint a placebocsoportban (41 százalék, illetve 20 százalék).
A szerzők rámutatnak, hogy az alapvető ADHD-tünetekre gyakorolt közvetlen hatás csak kisfokú, és az egyes vizsgálók megítélése szerint nem egységes. Tekintettel azonban arra, hogy a beavatkozás rendkívül kevés mellékhatással jár és viszonylag költséghatékony, illetve már 10 hét múltán különbségek mutatkoztak az ADHD-funkciókban, mindenképpen további vizsgálódás indokolt.
Nem ez az első vizsgálat, mely felvetette, hogy a vitamin- és ásványianyag-pótlás pozitívan befolyásolhatja az ADHD tüneteit. A legtöbb vizsgálat további utánkövetést tart szükségesnek, mivel bár az ADHD komplex probléma, e viszonylag egyszerű beavatkozás valódi előnyöket ígér.
