Diagnosztizálható-e az ADHD 6 éves kor előtt?
Egy most közzétett beszámoló szerint a figyelemhiány-hiperaktivitás betegségre (ADHD) az esetek egyharmadában 6 éves kor előtt derül fény az Egyesült Államokban.
A figyelemhiány-hiperaktivitás betegség (ADHD, attention-deficit hyperactivity disorder) gyakori jelenség az Egyesült Államokban, mely a szülői beszámolók szerint az iskoláskorú gyermekek 11 százalékát, 6,4 millió gyermeket érinti. Ez a szám az elmúlt években folyamatos emelkedést mutat: 2003−2004 és 20112012 között 42 százalékos emelkedést regisztráltak.
A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) a 2014-es NS-DATA (National Survey of the Diagnosis and Treatment of ADHD and Tourette Syndrome) adatait használta fel. Ebben a felmérésben olyan gyermekek szüleitől gyűjtöttek információkat, akiknél korábban ADHD-t vagy Tourette-szindrómát diagnosztizáltak. A szülőknek különböző kérdéseket tettek fel a betegség diagnózisán túl azzal kapcsolatosan is, hogy kitől származik a diagnózisra vonatkozó adat, illetve ki volt az a személy, akiben először aggodalmat ébresztett a gyermek viselkedése.
Az amerikai gyermekgyógyász szakmai kollégium (AAP, American Academy of Pediatrics) állásfoglalása szerint a diagnózis alapját képező információkat széles körből kell összegyűjteni, például szülőktől, pedagógusoktól, valamint a gyerek gondozásában részt vevő más felnőttektől. A felmérés készítői azt találták, hogy az a személy, akiben először aggályok merülnek fel a gyermek viselkedésére vonatkozóan, gyakran a családtagok köréből derül ki, ugyanakkor az, aki először megfogalmazza ezeket az aggodalmakat, az esetek egyharmadában a gyermek iskolájában vagy más gyermekintézményben dolgozó felnőtt. Csaknem minden esetre igaz, hogy már egészségügyi dolgozó is konzultált a szülőkkel a gyermek magatartásproblémáiról, és a diagnosztikai folyamatban 10-ből 8 esetben (81,9%) egy olyan felnőtt is részt vesz, aki nem tagja a családnak. A kórismét az esetek körülbelül felében a háziorvos – tipikusan gyermekgyógyász – állítja fel, míg más esetekben részt vesz benne pszichológus, pszichiáter és neurológus is.
Érdekes különbséget figyeltek meg akkor, amikor a diagnóziskor fennálló életkor függvényében elemezték az ADHD-t elsőként diagnosztizáló egészségügyi dolgozó személyét. Azt találták, hogy 6 éves kor alatt nagyobb az esély arra, hogy a diagnózist pszichiáter állítja fel, mint 6 éves kor felett. Fennáll a veszély, hogy korai életkorban felállított diagnózis nem az összes rendelkezésre álló információ figyelembe vételével történik. A szerzők megfigyelései szerint 6 éves kor alatt kevés validált diagnosztikai eszköz áll rendelkezésre a kórisme alátámasztására.
A felmérés ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az orvosok az esetek többségében lehetőség szerint standardizált diagnosztikai módszereket alkalmaznak. Minden 10 ADHD-gyermek közül 9-nél magatartási pontskálák alapján mérik fel a gyermekek állapotát. „Az esetek számában megfigyelhető emelkedés ellenére azt találtuk, hogy az orvosok standard magatartási pontskálákat használnak és a diagnózisba beépítik a családon kívüli felnőttektől származó információkat is – mondja a közlemény első szerzője, dr. Susanna Visser. − Ez valóban bizonyosságot adhat számunkra arra, hogy az orvosok tartják magukat a javasolt diagnosztikai gyakorlathoz.”
Bár a számok szerint az esetek 81,9 százalékában olyan felnőtt is részt vesz a diagnózis felállításában, aki nem tagja a családnak, úgy tűnik, hogy minden ötödik esetben úgy születik meg a diagnózis, hogy csak a családtagoktól származó információk esnek latba. Ez arra figyelmeztet, hogy még mindig van mit tennünk az ADHD diagnózisának pontosításában. „A becslések azt jelzik, hogy az ADHD-t kórisméző orvosok főként két javasolt gyakorlatot követnek: egyrészt magatartási pontskálákat használnak, másrészt olyan felnőttektől gyűjtenek feedback adatokat, akik nem családtagok.
