Nem daganatos eredetű fájdalmak csillapítása opioidokkal

Az opioidok erős hatású gyógyszerek, amelyeket fájdalomcsillapításra és nemegyszer élvezeti szerként is használtak az idők folyamán. A terápiás célú alkalmazásukat beárnyékoló kábítószer-használat manapság is sokakat visszariaszt attól, hogy betegeiknek ilyen gyógyszereket rendeljenek, noha az egyes kórképeket kísérő idült fájdalom enyhítésében hatásosnak bizonyultak. A szerzők áttekintik az opioidok orvosi alkalmazását, különös hangsúlyt helyezve a betegek megfelelő kiválasztására és a használat módjának pontos ismertetésére; kitérnek arra is, hogy az opioidok milyen szerepet kaphatnak a nem daganatos eredetű idült fájdalom korszerű terápiájában.

Amák és a belőle kivonható ópium fájdalomcsillapító hatását évezredek óta ismeri az emberiség.1 Az ópium legerősebb hatású alkotóelemét, a morfiumot 1806- ban izolálták. A codeint, az oxycodont, a hydrocodont és a hydromorphont a mákkivonat morfinjából, a meperidint, a methadont és a fentanylt pedig szintetikus úton állítják elő. Az újabb opioidok megalkotása során az vezette a kutatókat, hogy olyan vegyülethez jussanak, amely nem okoz hozzászokást. Ezt a célkitűzést mind ez ideig nem sikerült megvalósítani.