Orvos–beteg kommunikáció az influenza elleni védőoltásról

Nap mint nap rengeteg tévhittel talál­kozunk az influenza és az annak meg­előzésére szolgáló védőoltás kapcsán. „Az influenza enyhe betegség, az ellen nem kell oltás.” „Én nem szoktam influenzás lenni, mert egészséges életet élek.” „Az egyik ismerősöm kérte az influenza elleni oltást, aztán másnap rögtön influenzás is lett, egy hétig alig bírt felkelni az ágyból.”

Bár az influenza elleni védekezés­nek a védőoltás hatékony eszköze lehet, a betegséggel és az oltással kapcsolatos tévhitek miatt sokan utasítják el ezt a meg­előzési lehetőséget. Ebben a helyzetben kiemelten fontos az orvos és a páciens kö­zötti jó kommunikáció.

Védő kommunikáció

A tévhitek kapcsán javasolható kommu­nikációs stratégiákat jelen cikk szerzője didaktikai okokból betűszóban foglalta össze. A VÉDŐ kommunikáció kifejezés az ajánlott módszerek elnevezéseinek első betűiből áll össze: visszacsatolás, énközlés, didaktikus érvelés, összegzés.

Visszacsatolás. A legtöbb orvos, amikor tévhittel találkozik, azonnal cáfolja azt. Ez a stratégia észszerűnek tűnik, kommunikációs szempontból azonban önmagában gyakran nem célravezető. Annak a nyílt kifejezése ugyanis, hogy a páciens valamit hibásan tud, értelemszerűen rossz érzéseket kelt a másik félben. Ezek az érzések pedig arra késztetik, hogy megvédje a saját álláspontját – akár úgy, hogy vitába száll az orvossal, akár úgy, hogy nem mondja ki ugyan a vélemé­nyét, ám (önképének megvédése érdekében) önmagának bizonygatja, hogy mégiscsak neki van igaza. Paradox módon tehát a tév­hit egyszerű cáfolata gyakran csak fokozza az ellenállást. Ennek elkerülése, illetve csök­kentése érdekében a reagálás első javasolt lépése a visszacsatolás. Az orvos mondhatja pl. a következőt: „Gyakran hallom ezt a páci­enseimtől”, vagy: „sokan gondolkodnak így”. Ezzel a visszajelzéssel csökkentheti a későbbi korrekcióval kapcsolatos rossz érzést, hiszen azt fejezi ki (a valóságnak megfelelően), hogy sokan gondolkodnak így.

Énközlés. Mielőtt az orvos cáfolná a tévhiteket, érdemes egy mondatban a saját tapasztalatairól is beszélnie. Pl. „Én már 30 éve dolgozom orvosként, és számos páciensre emlékszem, akik egész­séges életet éltek, mégis influenzásak let­tek.” Napjainkban felértékelődött a sze­mélyesség szerepe, így az orvos személyes tapasztalata, véleménye sokak számára akár fontosabb is lehet, mint egy szakiro­dalmi adat.

Didaktikus érvelés. Csak ezt követően érdemes rátérni a tévhit tárgyilagos cáfo­latára. Pl.: „Az influenza megelőzésének jelenleg egyetlen tudományosan igazolt módszere van, a védőoltás.”

Összegzés. Ezt követően egy aján­lással összegezhetjük az elmondottakat. Pl.: „Mindezek alapján én javaslom önnek a védőoltást.” Választható védőoltás esetén számos tényező határozza meg, hogy a pá­ciens hogyan dönt, a vizsgálatok szerint azonban a legfontosabb befolyásoló té­nyező az, hogy az orvos ajánlja-e az oltást.¹

A VÉDŐ kommunikáció módszerének alkalmazása tehát csupán néhány (tipi­kusan: négy) mondatot jelent, használata azonban csökkentheti a meddő viták va­lószínűségét, javíthatja az orvos–beteg kapcsolatot, és növelheti annak valószínű­ségét, hogy a páciens elfogadja az orvos által ajánlott védőoltást.

A leggyakoribb tévhitek

Ahhoz, hogy az orvos didaktikusan tudjon érvelni, fontos ismernie a leggyakoribb tév­hiteket és az ezekkel kapcsolatos tényszerű adatokat.

„Ez egy enyhe betegség.” Az influenza elleni védőoltás elhárításának leggyako­ribb oka az a hiedelem, hogy ez az oltás fölösleges.^2,3 A laikusok azonban gyakran összekeverik a valóban enyhe náthát az inf­luenzával, amely súlyos tünetekkel járhat, és akár halált is okozhat. Az influenza csak Európában minden évben több tízmillió embert betegít meg, és évente átlagosan 38 500 halálesettel hozható összefüggés­be.⁴ A halálozások száma minden influenzaszezonban jelentősen növekszik.

„Én nem szoktam influenzás lenni.” A közhiedelem szerint számos módszer van, ami megvédhet az influenzától (egészséges életmód, rendszeres C-vitamin-használat stb.), valójában azonban influenzában bárki megbetegedhet. Népszerű elképzelés, hogy a magas dózisú C-vitamin rendszeres alkal­mazása megvédhet a hurutus/megfázásos megbetegedésektől, ám 29, erre vonatkozó tanulmány adatainak összegzése alapján kijelenthető, hogy ez a módszer preventív jel­leggel általánosságban nem ajánlható, mert hatásosságára nincs bizonyíték.⁵ Ugyanígy az elterjedt házi gyógymódoknak sincs tudományosan igazolt hatásuk az influenza lefolyására, kimenetelére.

„Ismerek valakit, aki az influenzaol­tástól lett influenzás.” Mivel az influenza­oltásban nincs élő kórokozó, így teljesen kizárható, hogy az oltás influenzát okoz­zon. Annak a tévhitnek hátterében, mely szerint az oltás maga okozhat influenzát, gyakran az áll, hogy a laikusok nem tudják elkülöníteni az influenzát a téli szezonban gyakran előforduló számos egyéb felső légúti megbetegedéstől. Mivel a védettség kialakulásához akár 2 hétre is szükség lehet, ez idő alatt a páciens megfertőződhet akár influenzával is. Az oltás általában 70–90%- os védettséget nyújt, vagyis jelentősen csökkenti a megbetegedés valószínűségét, ám nem tud mindenkit megvédeni – maga az oltás azonban nem okoz influenzát.

„Az influenzaoltás nagyon veszélyes, mert…” A védőoltásokkal, s így az influen­zaoltással kapcsolatban is számos alaptalan vagy eltúlzott félelem terjedt el. Az MMR ol­tásokat pl. korábban kapcsolatba hozták az autisták számának növekedésével. Bár már teljesen egyértelmű bizonyítást nyert, hogy az MMR oltásnak semmiféle kapcsolata nincs az autizmussal,⁶ ennek ellenére ez a tévhit mindmáig él, sőt számos egyéb védőoltás­ra is kivetül. A védőoltásokkal kapcsolatban számos további félelem terjed, napjainkban leginkább az interneten, a közösségi oldala­kon. Természetesen a védőoltásoknak is le­hetnek kockázataik, ugyanakkor a védőoltás hiányában nagyobb valószínűséggel kiala­kuló betegségnek is vannak veszélyei. Egy ajánlott védőoltás esetében tehát nemcsak az oltás elfogadása, hanem az elutasítása is különböző kockázatok felvállalását jelenti, és az előnyök jelentős mértékben megha­ladják a védőoltások csekély kockázatait.

Proaktív kommunikáció

Számos hatékony kommunikációs módszer bővítheti a védőoltásokkal kapcsolatos ismereteket.⁷

Plakátok és betegtájékoztatók a váró­teremben. A kihelyezett információs anya­gok nem csupán tájékoztatást jelentenek a páciensek számára, hanem egyúttal jelzik az orvos véleményét, elkötelezettségét is.

Információk közzététele az orvos/ intézmény honlapján. Az orvosok ren­geteg kérdést kaphatnak pácienseiktől az influenzával és az influenza elleni oltással kapcsolatban egyaránt. Időtakarékos és hatékony megoldás lehet a legfontosabb tudnivalók írásos összefoglalása és az in­formációk közzététele az orvos, illetve az intézmény honlapján.

A közösségi média használata. Az or­vos saját szakmai Facebook-oldalán keresz­tül közzé tehet pl. az influenzával és a vé­dőoltással kapcsolatos információkat is. A közösségi médián keresztül napjainkban már sok pácienst könnyebben és hatéko­nyabban elérhetünk, mint a hagyományos kommunikációs csatornákon keresztül.

A védőoltás beadásának megkönnyí­tése. Sokakat tántoríthat el a védőoltástól az, ha órákig kell várni azért, hogy megkap­hassák az oltást, illetve ha betegek (akár influenzások) között kellene várakozniuk azért, hogy vigyázhassanak az egészségük­re. Hasznos lehet tehát az időpontfoglalás lehetősége, illetve a védőoltások beadásá­ra elkülönített időkeret használata.

Pozitív üzenetek. Az influenza elleni oltás egyes lakossági csoportok számára ingyenes – ezt azonban nem mindenki tudja. Hasznos tehát, ha az orvos tájékoz­tatja erről az érintett pácienseit. Aki védetté válik az influenza ellen, az nemcsak önma­gát védi meg, hanem másokat is – többek között a családtagok fertőzési kockázatát is csökkenti az, ha a velük közös háztartásban élők nem betegednek meg.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A szerző munkahelye:
Dr. Pilling János, PhD
Pszichiáter, igazgatóhelyettes, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest

Irodalom:

1. Gilkey MB, McRee AL. Provider communication about HPV vaccination: a systematic review. Human Vaccines & Immunotherapeutics 2016;12(6):1454–1468

2. Meyer SB, Lum R. Explanations for not receiving the seasonal influenza vaccine: An Ontario Canada based survey. Journal of Health Communication 2017;22(6):506–514

3. Paterson P, Chantler T, Larson HJ. Reasons for non-vaccination: Parental vaccine hesitancy and the childhood influenza vaccination school pilot programme in England. Vaccine 2018;36(36):5397–5401

4. Kassianos G, et al. Influenza vaccination: key facts for general practitioners in Europe – a synthesis by European experts based on national guidelines and best practices in the United Kingdom and the Netherlands. Drugs in Context 2016;5(212293):1–18

5. Hemilä H, Chalker E. Vitamin C for preventing and treating the common cold. Cochrane Database of Systematic Reviews 2013; https://www.cochranelibrary.com/cdsr/ doi/10.1002/14651858.CD000980.pub4/full

6. Taylor LE, Swerdfeger AL, Eslick GD. Vaccines are not associated with autism: an evidence-based meta-analysis of case-control and cohort studies. Vaccine 2014;32(29):3623–3629

7. European Centre for Disease Prevention and Control (ECDC). Let’s talk about protection. 2012; https://ecdc. europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/ Publications/lets-talk-about-protection-vaccination-guide. pdf [letöltve 2018. július 5-én]