Rejtőzködő maláriaparaziták

A malária az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett, négy különböző, Plasmodium nembe sorolható egysejtűparaziták által kiváltott betegség. Kirk W. Deitsch (Cornell University, New York) és munkatársai a Nature Microbiology folyóiratban megjelent tanulmányukban magyarázatot találtak arra, hogy a fertőzést közvetítő szúnyog által megcsípett emberek hogyan maradhatnak fertőzöttek évekkel a malária kialakulása után, és hogyan terjeszthetik a betegséget. Azt találták, hogy a paraziták leállítják azokat a géneket, amelyek láthatóvá teszik őket az immunrendszer számára.

Állítják, hogy Afrikában valószínűleg a tüneteket nem mutató emberek „nagyon alacsony szintű, láthatatlan parazitákkal fertőzöttek”, s ennek jelentős következményei vannak a malária felszámolására irányuló kampányokra nézve, hisz szerintük „minden tünetmentes embert, is kezelni kell, mert hordozzák ezeket a rejtett parazitákat”.

Ragadós fehérjék és a lép elkerülése

Olyan esetről is beszámoltak, amikor egy korábban Afrikában élő, többszörös malária fertőzésből gyógyult beteg az Egyesült Államokba költözése után 12 évvel vért adott transzfúzióhoz, és a transzfúzióban részesült személy nagyon súlyos maláriát kapott, tehát nyilvánvaló, hogy ezek a paraziták több mint egy évtizede rejtőztek ebben a személyben.

Az okok keresésekor a var génre összpontosítottak, amely a maláriával fertőzött vörösvérsejtek ragasztó felületi fehérjéjét fejezi ki. A fehérje „ragadós”, ami lehetővé teszi a fertőzött sejteknek, hogy a vérerek falához tapadjanak, és elkerüljék, hogy a lép általi kiszűrje őket, azonban az immunrendszer képes felismerni a ragadós fehérjét.

A malária genetikájának korábbi elemzési módszerei több millió parazitát vizsgáltak együtt, kivonták az összes RNS-t a populációból, és megnézték, melyik gén van bekapcsolva.

Az új tanulmányhoz a kutatók a malária parazitát sejtszinten elemezték, egy adott parazitában vizsgálták azt, hogy melyik gén fejeződik ki benne. Azt találták, hogy mindig volt egy csoport olyan parazita, amelyikben az egész var géncsalád ki volt kapcsolva, és egyáltalán nem fejezett ki ilyen géneket. Ennek eredményeként a vörösvérsejtek nem termeltek felületi fehérjéket, így „láthatatlanná” váltak és elkerülték az immunrendszert.

Álruhát váltó paraziták

A paraziták nem válnak azonnal láthatatlanná, folyamatosan váltanak különböző ragadós fehérjékre, amikor az immunrendszer megpróbálja eliminálni őket.  „Amint az antitestek titere emelkedni kezd, egyszerűen átváltanak egy másik ragadós fehérjére. A parazitának csak annyi példánya van ebből a ragadó fehérjéből, amennyit élete során a felszínre tud bocsátani. Így körülbelül másfél év után elfogynak a gének.” Ez azonban nem jelenti a fertőzés megszűntét, ugyanis, bár a lép folyamatosan szűri a megmaradt „láthatatlan” parazitákat, de azok képesek hosszú ideig fenntartani ezt az alacsony fertőzési szintet. A folyamatos fertőzés egyetlen jele lehet a kissé megnagyobbodott lép.

Változások a malária megelőzési stratégiában?

A megállapítások arra utalnak, hogy a malária elleni küzdelem során az egész lakosságot, még az egészséges embereket is, maláriaellenes gyógyszerekkel kell kezelni, és olyan gyógyszereket kellene  kifejleszteni, amelyek a rejtőzködő parazitákat láthatóvá teszik az immunrendszer számára.

A kutatók keresik azokat a molekuláris mechanizmusokon, amelyek ezt a folyamatot közvetítik, és azt fogják vizsgálni, hogy a paraziták hogyan irányítják kromoszómáikat és génjeiket, hogy átalakuljanak ebbe a csendes, láthatatlan állapotba, majd ismét új állapotot vegyenek fel Azt is vizsgálják, hogy a paraziták hogyan koordinálják álcázásuk változásait.

Forrás:

scRNA-seq reveals transcriptional plasticity of var gene expression in Plasmodium falciparum for host immune avoidance https://www.nature.com/articles/s41564-025-02008