Staphylococcus-fertőzések

Meghatározások

A staphylococcusok a környezetben, illetve normális flórája részeként jelen lévő, ellenálló aerob baktériumok. A baktérium egyaránt jól viseli a hőhatást és a kiszáradást, és a kontamináció után több hónappal kimutatható a fertőzés helyéről. A Gram-pozitív coccusok jellegzetes, szőlőfürtre emlékeztető telepeket képeznek. A staphylococcusok a kataláz- (H2O2) pozitivitás eredményei alapján különíthetők el a streptococcusoktól. A koaguláz-pozitivitás Staphylococcus aureus jelenlétét jelzi, emellett nagy számban vannak koaguláz-negatív fajok is (pl. S. epidermidis, S. saprophyticus). A gennyes bőrfertőzések hátterében az esetek többségében a S. aureus áll, mely emellett osteomyelitis, szeptikus arthritis, sebfertőzések, tályogok, tüdőgyulladás, empyema, endocarditis, pericarditis, meningitis vagy toxinmediált kórképek (pl. ételfertőzések, staphylococcusok okozta scarlatoid, „leforrázott” bőr szindróma és toxikus shock szindróma [TSS]) kialakulásához is vezethet. A koaguláz-negatív staphylococcusok idegentestek (pl. intravaszkuláris katéter) hiányában kevésbé patogének.

Epidemiológia

Az újszülöttek jelentős része már életének első hetében kolonizálódik S. aureusszal. Később az egészséges emberek körében akár 50%-a hordozhat egy törzset adott pillanatban az orrában. A mikroorganizmus az orrüregből a bőrre kerülhet, ahol átmeneti kolonizációt hoz létre. Beszámoltak már tartós umbilicalis, végbél körüli és hüvelyi hordozásról is. A S. aureus általában közvetlen érintkezéssel (többnyire a kéz közvetítésével) terjed. Nem számít ritkaságnak az autoinfekció sem. A betegek közötti átvitel lehetősége nagymértékben csökkenthető, ha az egészségügyi személyzet tagjai gondosan kezet mosnak két beteg ellátása között. A S. aureus számos törzsét egy sor betegség előidézéséért teszik felelőssé (1. ábra); ezek a törzsek, valamint az általuk okozott kórképek időről időre változhatnak egy adott közösségen belül.