Szarkopéniás elhízás és halálozási kockázat
A hasi zsírfelhalmozódás és az izomtömegvesztés jelentősen növeli a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát.
A szarkopéniás elhízás során a szervezetben az izomtömeg csökkenése párhuzamosan zajlik a zsírszövet felszaporodásával. Diagnosztizálása nehéz, és időskorban az önállóság elvesztésével, az életminőség romlásával, valamint fokozott elesési kockázattal és egyéb társbetegségekkel jár. A szakirodalomban gyakran törékenységi szindrómaként is említik.
A Sao Paolo székhelyű FAPESP kutatói az Aging Clinical and Experimental Research-ben megjelent tanulmányukban az English Longitudinal Study of Ageing (ELSA) vizsgálat 5440, ötven év feletti résztvevőjének tizenkét éven keresztül történő nyomonkövetésével azt tapasztalták, hogy a hasi zsírfelhalmozódás és az izomtömeg-vesztés együttes fennállása (azaz a szarkopéniás elhízás) 83 százalékkal növeli a halálozás kockázatát. A kórkép fennállásának igazolására egy egyszerű módszert is találtak, ami azért fontos, mert a diagnosztikai kritériumok hiánya világszerte megnehezíti a betegség felismerését és kezelését. Az eredmények lehetővé teszik, hogy az idősek korábban részesüljenek olyan beavatkozásokban, mint a szigorú diéta vagy a rendszeres fizikai aktivitás, ami javíthatja életminőségüket.
A szarkopéniás elhízás diagnózisa általában bonyolult vizsgálatokkal történik, például mágneses rezonanciás képalkotással, komputertomográfiával, bioimpedancia-méréssel vagy denzitometriával. Ezek a módszerek pontosak, de költségesek, és csak kevés egészségügyi intézményben érhetők el, ami komoly akadályt jelent a klinikai gyakorlatban. A kutatók azonban kimutatták, hogy egyszerűbb mérések – például a haskörfogat meghatározása és a sovány testtömeg becslése egy olyan képlet segítségével, amely figyelembe veszi az életkort, nemet, testsúlyt, testmagasságot és etnikai hovatartozást – lehetővé teszik a korai szűrést.
Az izomtömeg-vesztés és a hasi elhízás együttesen felerősíti az anyagcsere folyamatainak károsodását. A vizsgálat szerint azoknál, akiknél mindkét tényező jelen volt, 83 százalékkal magasabb volt a halálozás kockázata. Érdekes módon azoknál, akiknél az alacsony izomtömeg nem párosult hasi elhízással, a halálozási kockázat 40 százalékkal csökkent, ami rávilágít arra, hogy a két állapot együttese különösen veszélyes. Ugyanakkor a hasi elhízás önmagában, megfelelő izomtömeg mellett, nem járt fokozott halálozási kockázattal.
Valdete Regina Guandalini, a tanulmány első szerzője rámutatott, hogy a zsírfelesleg fokozza azokat a gyulladásos folyamatokat, amelyek metabolikus és katabolikus változásokat indítanak el, tovább súlyosbítva az izomvesztést. A zsír ráadásul beszivárog az izomszövetbe, helyet foglal el benne, és a krónikus, szisztémás gyulladás közvetlenül károsítja az izom anyagcsere-, endokrin-, immunológiai és funkcionális képességeit.
Mivel a szarkopéniás elhízás definíciója nem egységes a nemzetközi kutatói közösségben, a vizsgálat egyszerűbb mérőszámokat alkalmazott. A hasi elhízást férfiaknál 102 centimétert meghaladó, nőknél 88 centimétert meghaladó haskörfogatként határozták meg, míg az alacsony izomtömeget férfiaknál 9,36 kg/m²-nél, nőknél 6,73 kg/m²-nél alacsonyabb vázizom-tömegindexként definiálták.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Abdominal obesity and muscle loss increase the risk of death by 83% after age 50, study finds
Irodalmi hivatkozás:
Valdete Regina Guandalini et al, Can simple measures from clinical practice serve as a proxy for sarcopenic obesity and identify mortality risk? Aging Clinical and Experimental Research (2024). DOI: 10.1007/s40520-024-02866-9
