Új készítmény a Dravet-szindróma kezelésére
Az FDA engedélyezte a Diacomitot (sztiripentol) a Dravet-szindrómás, 2 éves vagy idősebb, klobazámot szedő gyerekek rohamainak kezelésére.
Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) elsőbbségi eljárás (Priority Review) keretében engedélyezte, hogy a Diacomitot (sztiripentol, kérelmező: Biocodex SA) 2 éves vagy idősebb, klobazámot szedő gyerekek Dravet-szindrómával kapcsolatosan jelentkező rohamainak kezelésére alkalmazzák.
A Dravet-szindrómáról
Az epilepszia egyik igen ritka formája a Dravet-szindróma, régebbi nevén súlyos csecsemőkori mioklónusos epilepszia. Az autoszomális domináns öröklésmenetet mutató kórkép leggyakoribb oka a feszültségfüggő nátriumcsatorna alfa-1 alegységet kódoló SCN1A gén mutációja. Az addig minden szempontból jól fejlődő csecsemő esetében az első életévben fellépő, eleinte többnyire lázas, majd láztalan, elhúzódó, generalizált vagy féloldali, általában változó oldali, klónusos vagy tónusos-Klónusos rohamok jellemzik, amelyekhez később mioklónusok, atípusos absence-ek, komplex parciális rohamok társulnak. Az utóbbiak hiányában atípusos (borderline) Dravet-kórról beszélünk. A második életévben a fejlődés leáll, változó súlyosságú mentális retardáció alakul ki. A Dravet-szindróma ritka betegség, előfordulása 1:20.000-1:30.000 közöttire becsülhető, de a mindennapi gyermekepileptológiai gyakorlatban az egyik legnagyobb problémát jelenti. A hároméves kor előtt induló epilepsziák 6-8%-a tartozik ebbe a típusba. A diagnózis felállítása nehézkes, így például az Egyesült Államokban a betegek számát 2000-8000 fő közöttire becsülik.
Az új készítményről
A két formában (tabletta és belsőleges oldathoz való por) elérhető Diacomitot klobazámmal és valproáttal együtt kell alkalmazni kiegészítő terápiaként a refrakter (korábbi kezelésre nem reagáló) generalizált tónusos-klónusos görcsök kezelésére olyan gyerekeknél, akiknél a görcsök nem kontrollálhatóak megfelelően klobazámmal és valproáttal. A Diacomit antikonvulzív hatásának pontos hatásmechanizmusa nem ismert, de fokozta a GABA A receptor-mediált transzmissziót fiatal patkány agyvelőben, és a barbiturátokhoz hasonló mechanizmussal növelte a GABA A receptor klorid csatornáinak átlagos nyitva tartási idejét (a nyitások frekvenciáját nem). A sztiripentol potencírozza a többi görcsgátló (például a karbamazepin, a nátrium-valproát, a fenitoin, a fenobarbitál), valamint számos benzodiazepin hatását, farmakokinetikai kölcsönhatás révén. A sztiripentol második hatása főként több izoenzim, különösen az egyéb görcsgátló gyógyszerek lebontásában résztvevő CYP450 3A4 és 2C19 metabolikus gátlásán alapul.
Klinikai vizsgálatok, hatásosság
A Diacomit hatásosságát két multicentrikus, placebo-kontrollos, kettősvak, randomizált vizsgálatban (STICLO France és STICLO Italy), olyan 3 és 18 év közötti, Dravet-szindrómában szenvedő gyerekek bevonásával értékelték, akiknél a rohamok nem voltak megfelelően kontrollálhatóak klobazámmal és valproáttal, és akiknél havonta legalább 4 generalizált klónusos vagy tónusos-klónusos görcsöt tapasztaltak. Egyhónapos kiindulási időszakot követően, ahol a betegeknek továbbra is klobazámot és valproátot adagoltak, a következő 2 hónapos kettősvak kezelési időszakban kiegészítő kezelésként Diacomitot vagy placebót kaptak. Az elsődleges végpont mindkét vizsgálatban a reszponder betegek aránya volt, azaz akiknél a klónusos vagy tónusos-klónusos görcsök gyakorisága a kettős vak periódus második hónapja során több mint 50%-kal csökkent a kiindulási időszakhoz képest. Mindkét vizsgálat azzal az eredménnyel szolgált, hogy a reszponder betegek aránya szignifikánsan nagyobb volt a Diacomitot szedő betegek körében, mint a placebóval kezelteknél: az első vizsgálatban 71% ill. 5%, a másodikban 67% ill. 9,1%, ráadásul az egyik vizsgálatban a betegek 43, míg a másodikban 25%-ánál nem tapasztalták további görcsök jelentkezését.
Mellékhatások
A Diacomittal kezelt betegeknél jelentkező leggyakoribb (legalább a betegek 10%-ánál jelentkező) mellékhatások: anorexia, súlyvesztés, álmatlanság, álmosság, ataxia, hipotónia és dystonia. Mint az összes epilepszia kezelésére használt készítmény esetében, a legsúlyosabb mellékhatások itt is jelentkezhetnek: öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, ingerlékenység, izgatottság, újonnan kialakuló vagy súlyosbodó depresszió, pánikrohamok.
Engedélyezés
Az Európai Bizottság a Diacomit-ra vonatkozóan az Európai Unió egész területére már 2007. január 4-én feltételes forgalomba hozatali engedélyt adott ki. A CHMP azt a következtetést vonta le, hogy a Diacomit bizonyítottan hatásos a Dravet-szindróma kezelésében, bár a vizsgálatok korlátozottak voltak, és nem tartottak a bizottság által elvárt ideig. Mivel a Biocodex SA benyújtotta a szükséges kiegészítő információkat, a forgalomba hozatali engedélyt 2014. január 8-án „feltételesről” „teljes érvényűre” módosították. Bár az Egyesült Államokban az FDA már 2008-ban megadta a készítmény számára a „ritka betegségek gyógyszere” (orphan drug) minősítést, ráadásul ugyanazon 2 klinikai vizsgálat eredményei alapján mint az EMA, a készítményt az Európai Únióban csak az augusztusban kiadott döntéssel engedélyezték.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
FDA Approves Diacomit (stiripentol) for Seizures Associated with Dravet Syndrome (FDA Press Release)
