Új útmutató a myocarditis diagnózisára és kezelésére
A felnőttek akut szívizomgyulladásának diagnózisára és kezelésére javasolt új amerikai útmutató két kulcsfontosságú hiányosságot orvosol egy négyrészes stádiumbeosztási rendszerrel és egy ötlépcsős ellátási útvonallal.
- Kardio-reumatológia: kardiovaszkuláris társbetegségek reumatológiai kórképekben
- Gyógyszerekkel összefüggő cardiomyopathiák
- Az MRI helye a kardiovaszkuláris megbetegedések diagnosztikájában
- Reumatológiai betegségek súlyos szervi megnyilvánulásai
- Fiatal férfiak szívizomgyulladása COVID-elleni oltás után
Az Amerikai Kardiológiai Kollégium észszerűsített döntéshozatali útmutatója, az ACC Expert Consensus Decision Pathway on Strategies and Criteria for the Diagnosis and Management of Myocarditis (A myocarditis diagnózisának és kezelésének stratégiáiról és kritériumairól szóló ACC szakértői konszenzusos döntéshozatali útvonal) című dokumentum a Journal of the American College of Cardiology online kiadásában jelent meg.
A szakértők által a myocarditisben szenvedő betegek értékelésére első alkalommal javasolt négylépcsős keretrendszer hasonló a legújabb szívelégtelenségi irányelvben szereplő lépésekhez: A stádium a myocarditis kockázatának kitett személyek számára; B stádium - új besorolás - „tünetmentes” betegség, de a szívizomgyulladás bizonyítékával; C stádium tüneti; és D stádium előrehaladott - beavatkozást igénylő hemodinamikai vagy elektromos instabilitás.
1. lépés: Felismerés. Ez a lépés kiemeli a három klasszikus myocarditis-tünetet - valamilyen mellkasi fájdalom, a szívelégtelenség megnyilvánulása, vagy ritmuszavarral kapcsolatos tünet, pl. syncope vagy palpitatio.
2. lépés: Triázs. Nagyon konkrét, klinikailag releváns ajánlások arra vonatkozóan, hogy mikor kell a beteget kifejezetten szívelégtelenséggel foglalkozó ellátóhelyre irányítani.
3. lépés: Elvégzendő diagnosztikai vizsgálatok. Az egyik vizsgálat az arany standard, de invazív endomyocardialis biopszia, a másik (újdonságként) a nem invazív szív MRI. Az ajánlások kitérnek arra is, hogy kinek van szüksége biopsziára és kinek nincs.
4. lépés: Kezelés. Az ajánlások kitérnek arra, hogy mely betegeknek kell immunszuppressziót kapniuk. Ebben a kérdésben nem volt konszenzus az ajánlást írók között, részint az európai-amerikai megosztottság okán, de ez világosan kiderül a dokumentumból.
5. lépés: Hosszú távú felügyelet. Az iránymutatás hangsúlyozza, hogy a felügyeletet nem szabad abbahagyni, a javaslat szerint 2-4 hét majd 6 hónap múlva mindenképp ellenőrizzék a beteg állapotát, például képalkotó eljárásokkal.
Az útmutató kitér arra a gyakori kérdésre is, hogy a betegek mikor térhetnek vissza a sportoláshoz vagy a megerőltető fizikai tevékenységhez.
„A megerőltető fizikai aktivitáshoz való visszatérést egy szív mágneses rezonancia (CMR), 24 órás ritmuszavar-monitorozás és terheléses vizsgálat alapján kell eldönteni, jellemzően a diagnózist követő 6 hónap elteltével” - áll a jelentésben. „Néhány sportoló esetében ezek a felmérések már 3 hónappal a myocarditis kezdeti epizódja után elvégezhetők a versenysportba való visszatérés megfontolásához.”
Jelenleg a genetikai tesztelés messze nem rutinszerű, de a bizottság úgy érezte, hogy a genetikai vizsgálatot széles körben be kellene vonni a betegek szűrésébe, hogy kiderüljön, van-e náluk elsősorban a cardiomiopathiával kapcsolatos génváltozat.
Forrás:
Writing Committee, Drazner, MH Bozkurt B, Cooper LT et al: 2024 ACC Expert Consensus Decision Pathway on Strategies and Criteria for the Diagnosis and Management of Myocarditis: A Report of the American College of Cardiology Solution Set Oversight Committee JACC. Dec 10, 2024. Epublished DOI: 10.1016/j.jacc.2024.10.080
