A hypoglykaemia és az ehhez társuló arrythmiák kockázata és kockázati tényezői 2-es típusú diabéteszben és kardiovaszkuláris betegségben

A súlyos hypoglykaemia a makrovaszkuláris események, a kedvezőtlen klinikai kimenetel és a halálozás legerősebb prediktora 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM). Egyelőre azonban továbbra sem tisztázott, hogy valóban közvetlen patofiziológiai korreláció áll-e fenn, vagy a hypoglykaemia csupán az esendőség markere ebben a klinikai szituációban. Az intenzív glükózkontroll előnyeit és kockázatait a kardiovaszkuláris kimenetel szempontjából elemző nagy klinikai vizsgálatok analízise szerint a jobb glükózkontroll annak ellenére kedvezőbb kimenetellel társult, hogy az intervenciós karon fokozottnak bizonyult a hypoglykaemia kockázata. Mindazonáltal jelenleg is vitatott, hogy a HbA1c-célérték elérésének a mikrovaszkuláris szövődmények szempontjában mutatkozó csekély előnye meghaladja-e azt a veszélyt, melyet a gyógyszer által indukált hypoglykaemia jelent a való élet körülményei között. Az újabb vizsgálatok eredményei összefüggést jeleznek a hypoglykaemia és a szívritmuszavarok között, ám ezeknek a vizsgálatoknak gyenge pontja a kis esetszám (amennyiben a gold standard módszereket használják a hypoglykaemiás események [HE] értékelésére), illetve az, ha nem megfelelően dokumentálják a HE-ket, ha csak a tünetekkel kísért eseményeket regisztrálják.