Gyerekekkel érintkező idősek pneumococcus fertőzésének kockázata

Dr. Anne Wyllie és munkatársai azt tapasztalták, hogy „a felnőttkori pneumococcus konjugált vakcina (PCV) immunizáció fő előnye az, hogy közvetlenül védi a gyermekekkel érintkező felnőtteket, akik a sikeres gyermekgyógyászati nemzeti immunizációs programok ellenére is hordoznak és továbbadnak néhány típusú pneumococcust”.

A European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ESCMID) 2024 nemzetközi konferenciáján bemutatott eredmények szerint viszonylag magas a pneumococcus hordozási arány a gyermekekkel rendszeresen érintkező felnőtteknél. Elsősorban az óvodások (24-59 hónaposak) a hordozók, de az 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél magasabb az átviteli arány, mint az 1-2 éveseknél.

A kutatók eredetileg a pneumococcusos fertőzések átvitel forrásait és dinamikáját, valamint az idősebb felnőttek pneumococcusos megbetegedésének kockázati tényezőit kívánták vizsgálni, hogy megjósolhassák a felnőttkori pneumococcus konjugált vakcina (PCV) hatását a 60 évnél idősebbeknél. A COVID-járvány miatti korlátozott társadalmi keveredés, a közösségi tevékenységek hiánya miatt azonban arra a következtetésre jutottak, hogy „az idősebb felnőtteknél a fertőzés megszerzésének vagy átvitelének forrása nagy valószínűséggel a gyermekekkel való érintkezésből származott”.

A pneumococcusok általában az egészséges emberek légutaiban találhatók meg. Az amerikai Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ becslése szerint az iskoláskorú gyermekek 20-60%-a lehet kolonizált, míg a gyermektelen felnőtteknek csupán 5-10%-a.

A longitudinális vizsgálatot két téli szezonban: 2020-2021-ben és 2021-2022-ben olyan párok körében végezték New Havenben, ahol a pár mindkét tagja 60 évesnél idősebb volt és háztartásukban nem élt 60 évnél fiatalabb személy.

A résztevők által gyűjtött saját nyálmintákat értékelték, és 10 héten keresztül (hat vizsgálati látogatással) kéthetente töltötték ki a szociális viselkedésre és az egészségi állapotra vonatkozó kérdéseket. A nyálmintavételi módszert azért alkalmazták, mert a kutatók hatékonyabbnak ítélték, mint az orrgarati tamponból vett mintákat. Kvantitatív polimeráz láncreakciós próbákat alkalmaztak a nyálminták pneumococcus DNS jelenlétének (piaB és lytA pneumococcus gének) és a pneumococcus törzsek változatosságának vizsgálatára (36 szerotípus volt a célcsoport).

A vizsgálatba bevont 61 háztartásban élő 121 felnőtt közül 62 felnőtt vett részt mindkét szezonban. Az átlagéletkor 70,9 év volt (60-86 év), a résztvevők 51%-a nő volt, és 85%-uk fehérbőrű.

Összességében az 1088 mintából 52 (4,8%) pozitív pneumococcus-tesztet mutatott ki, és 121 felnőttből 27 (22,3%) legalább egy mintavétel alkalmával kolonizált volt. Néhányan több időpontban is kolonizálódtak, ketten pedig a 10 hetes mintavételi időszak alatt végig kolonizálódtak. A két résztvevő közül, akik hatból öt időpontban kolonizáltak voltak, az egyikük arról számolt be, hogy a két vizsgálati idényben naponta érintkeztek 5 évesnél fiatalabb és 5-9 éves gyermekekkel. Ez a személy az első vizsgálati szezonban a hat mintavételi pontból háromban is pozitív volt.

Öt olyan eset volt, amikor a háztartás mindkét tagja hordozó volt ugyanabban az évszakban, bár nem feltétlenül ugyanazon az időpontban. A számok túl kicsik voltak ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, történt-e átvitel a háztartási párok között.

A szerzők azt találták, hogy a 24-59 hónapos (2 évesnél idősebb, de 5 évesnél fiatalabb) gyermekkel való kapcsolat növelte leginkább a pneumococcus hordozásának esélyét, bár a kapcsolat gyakorisága és intenzitása is számított.

Bármely mintavételi időpontban (pontprevalencia) a pneumococcus hordozása jelentősen - valamivel több mint hatszorosára - magasabb volt azoknál az idősebb felnőtteknél, akik naponta vagy néhány naponta érintkeztek gyermekekkel (10%), mint azoknál, akik nem érintkeztek gyermekekkel (1,6%).

Különösen a felnőttek és az 5 évesnél fiatalabb gyermekek, illetve az 5-9 éves gyermekek közötti érintkezés vezetett 13,8%-os, illetve 14,1%-os megnövekedett pontszerű prevalenciához. A 10 évesnél idősebb gyermekek körében a pneumococcus hordozása alacsonyabb volt, 8,3%-os pontszerű prevalenciával. Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a pontprevalencia; a pontprevalencia 13,8% volt az 1 éves és fiatalabb gyermekek mintáiban, 10,5% az 1-2 éves gyermekek mintáiban és 17,8% a 2-5 éves gyermekek mintáiban.

A hordozási prevalencia magasabb volt azoknál az idősebb felnőtteknél, akik napi (15,7%) vagy néhány naponta (14,0%) történő érintkezésről számoltak be, mint azoknál, akik csak havonta egyszer-kétszer (4,5%) vagy soha (1,8%) érintkezésről számoltak be, írták.

Azok az idősebbek, akik sokat érintkeznek gyerekekkel, és fogékonyabbak a légúti vírusokra, különösen a megfázásos és influenzaszezonban könnyebben kapnak másodlagos pneumococcus fertőzést. A védőoltás segíthet a megfertőződés elleni védelemben, vagy csökkentheti a betegség súlyosságát.