Dr. Google: rendelési idő mindennap 0–24. Jó ez?

Az orvosnak a beteggel való 15–30 perces ambuláns találkozó alatt van tere megosztani a szakmai tanácsait. Ha 3 havonta egy találkozót feltételezek, akkor mi történik annak a 3 hónapnak a többi 129 600 perce alatt? Valami olyasmi, ami­nek következtében az orvos és az eviden­cián alapuló nyugati orvoslás vesztésre áll. Ennek számos jele van, ezek közül csak néhány: 2016 decemberében az Index fel­kérésére készített felmérésben a magyarok többsége hatásosabbnak tartotta az alter­natív gyógyítási formákat, mint a nyugati típusú orvostudományt, több mint két­millió magyar nem hisz a védőoltásban, a megkérdezettek háromnegyede pedig valamennyire hiszi, hogy az egészség zálo­ga a rendszeres méregtelenítés.¹ A helyzet még szomorúbb, ha azt nézem, hogy a dip­lomások között kicsit még magasabb lett az alternatív medicinát támogatók aránya, mint a legfeljebb 8 általánost végzettek között. Ez ún. attitűdfelmérés volt, vagyis az eredmény nem azt jelenti, hogy adott esetben ők nem oltatják be gyermeküket, de aki nem hisz, az könnyen eltántorítható. És a kísértés erre óriási.

Az egészségügy iránti bizalmatlanság a fejlett egészségüggyel rendelkező orszá­gokban is nagy kihívás. Az egyik alapvető ok – véleményem szerint is – az, hogy a be­tegek nem kapnak megfelelő információt, törődést, időt arra, hogy betegségükkel és gyógyulásukkal kapcsolatban a szak­embertől mindent, amire szükségük van, megtudjanak. Az NIH (National Institutes of Health) infografikája szerint egy átlagos orvos-beteg találkozón a beteget 18 má­sodperc után félbeszakítja orvosa (1. ábra). Ezért van az, hogy a betegek a napi 24 órán át rendelő, de nem csak valid információkat adó dr. Google és a közösségi média segít­ségét kérik. Az amerikaiak 62%-a a közös­ségi médiából szerzi az információit, így az egészségét érintőket is. A közösségéhez tartozókat pedig nem tudja ellenőrizni.

A Pew Research internetes projekt 2013. évi felmérése szerint minden har­madik amerikai keres választ online a ke­resőkön keresztül egészségügyi bajaira. Az egyik, laikusok számára is valid infor­mációt adó híres webportál, a Medscape (www.medscape.com) 2016-ban felmérte, hogy milyen információkra kerestek a leg­gyakrabban a betegek. A második helyena gyógyszerek mellékhatásai voltak! Az első helyen pedig a Zika-vírus. Ez azt támasztja alá, hogy a mai generációnak a járványok­ról más élménye van már (nem a járványos gyermekbénulás), de szintén fél tőlük. A harmadik helyre az előadóművész Prince gyógyszer-(opiát-) túladagolás okozta ha­lála került. Ez pedig arra utal, hogy egy kö­zös élmény (rajongás) meghatározhatja, és akár jó irányba is terelheti az egészségügyi közbeszédet. A mindennapos tapasztala­tok mellett ezek is igazolják véleményem szerint, hogy óriási az igény a laikusok kö­reiben az egészségügyi információk iránt.

Részben a fenti kihívásokra való válasz­ként hódítanak az okostelefonon működő egészségügyi alkalmazások (mobile health, mHealth). Havonta ezer új mHealth alkal­mazás kerül az áruházakba, számuk évente 25%-kal nő. Ezek közül a legtöbbet a beteg­ségben, problémában érintett laikus terve­zi, fejleszti, és nem akadémiai szervezetek. Az alkalmazások nagy többségének hasz­nosságát nem tesztelik, nincs mögöttük egészségügyi szakember, hozzáértés. Az USA-ban az okostelefon-használók 62%-a használ valamilyen mHealth-t, de az alkal­mazást letöltők 5 percnél nem fordítanak többet annak megtanulására, és 50%-a az mHealth alkalmazást telefonjukra letöltők­nek havonta csak egy alkalommal használ­ja azt, aminek semmi értelme. Mert ezt is meg kell tanulni, a kapott információkat meg kell érteni, ami bonyolult lehet, és ha bonyolult, akkor már nem annyira érdekes.

Egészségtudatosság és egészségműveltség

Az interneten az egészségi bajra, vagy a vélt, illetve valós betegségek megelőzé­sére való keresés maximum csak egészségtudatosságot jelezhet, és ez nem egyenlő a helyes viselkedéssel: ez még nem az egészségműveltség. Hogy ez mennyire nem a végzettség kérdése, arra a koráb­ban említett hazai diplomások elutasító attitűdjén kívül felhozhatom az Apple-alapító Steve Jobs példáját. Jobs szelle­mi innovációs nagysága nem kérdéses, mégis, amikor 2003-ban neuroendokrin hasnyálmirigy-daganata igazolódott, csak 9 hónap múlva fogadta el a nyugati orvos­tudomány segítségét. Ez alatt alternatív kezelést (diétát) választott, és csak mikor ez eredménytelennek bizonyult, egyezett bele a kezelésbe (először az operációba). És bár 7 évet élt ezután, sokan felteszik a kér­dést, hogy nem a 9 hónapos késedelem okozta-e a vesztét. („Szeretem azt hinni, hogy valami megmarad a halál után... De az is lehet, hogy ez olyan, mint a kikapcsoló gomb. Csak egy kattintás, és már itt sem vagy. Lehet, hogy ezért nem akartam soha ki-be kapcsoló gombot tenni az Apple-esz­közökre.” Steve Jobs). Más szóval, ha valaki csak Pi-vizet iszik, algát vacsorázik, meg bi­ciklivel jár munkába a legszennyezettebb belvárosi utakon, az egészségtudatos, de nem egészségművelt.

Tehát (gyakran kényszerűségből) az egészségügyi információk keresése terén is hódít az internet, de a megbízhatósága kérdéses, mert a beteg nem tudja, melyik megtalált forrás (weboldal) megbízható, valid. Sőt, az állítások hamis híreket, „ka­mutartalmat” is jelenthetnek. Az internet alapú hamis hírek (fake news) súlyosan érintik az egészségügyet is, a bulvár és a politika után ez a terület a harmadik az érintettségben. A fake news ellensze­re a tudatosság, a forráskritika. A hazai Kutatópont cég felmérése szerint a 18 évesnél idősebb magyarok 39%-a nem néz utána a tartalom igazságának, 36%-uk kevéssé néz utána, és csak 21%-uk végez forráskritikát. Mi a forráskritika? Pl. az, hogy több helyen néz valaki utána annak az egészségügyi állításnak, amire rábukkant egy helyen (így viselkedik az egészségművelt ember). A megkérdezett magyarok 50%-a fel sem ismeri a kamuhí­reket/hamis tartalmakat, ami nem mindig könnyű. Ugyanis a fake news sajátosságai, hogy alapvető félelmekre és a bizonyta­lanságra épít, olyan formában jelenik meg a weboldal, mint a valódi (szerkesztett), a személyek valóságosak, a kontextus pedig létező, csak a következtetés, illet­ve a mondanivaló hamis, ahogy Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója állítja. A kamutartalom terjedése pedig egyszerű, mert a hírfogyasztók kapcso­latrendszerét, leginkább a közösségi hálót használja ki. Az emberek az egészségügyi hírekben is bíznak a családban, a baráti ésismerősi körökben.² És nem a hírforrás­ban, illetve az egészségügyi hír hiteles­ségében bíznak.

Pedig már a Nemzeti Alaptanterv (NAT) is célul tűzi ki a nevelésben a következőket: „…az áltudományos, tudományellenes, ha­zugságon és manipuláción alapuló meg­nyilvánulások felismerésére való képesség fejlesztése, az ilyen megnyilvánulásokkal szembeni határozott fellépés igényének kialakítása...” Remélem a szavakat tettek is követik. A hamis hírek fontosságát jelzi az is, hogy az Oxford Dictionary választása szerint 2016-ban az év szava a „post-truth” (poszt-igazság) lett.³ Ez a szó azt jelenti, hogy egy állítás célja nem a valóság bemu­tatása, hanem az emocionális befolyásolás.

A fake news egészségi következményei közül csak néhányat említek. Az USA-ban 2007-ben a felnőttek 38%-a költött alter­natív gyógyszerekre. A betegek egyik ál­landó aggálya, hogy sokallják a receptes gyógyszerek árát, és nem veszik észre, hogy ugyanannyit vagy még többet köl­tenek alternatív medicinára. Egy másik adat szerint az USA-ban minden évben 23 000 sürgősségi felvétel történik étrend-kiegé­szítők miatt.⁴

Szakértők szerint a kamuhírek térhó­dításának egyik oka, hogy az emberek memóriája befolyásolható.⁵ A közösségi háló, a közösségi kommunikáció formálja az emberek emlékezetét is – a kollektív me­móriát. Azok az egészségügyi tények, amik korábban elfogadottak voltak, mára már nem azok. Erre a védőoltásokkal szembeni ellenállás az egyik példa. Az emberek kez­denek nem emlékezni olyan egészségügyi tényekre, amelyekről korábban konszenzus volt. Az újabb generációknak más emlékek a fontosak, és elfelejtenek korábbiakat.

Edelson és munkacsoportja kísérleté­ben 30 ember vett részt, akik ötös csopor­tokban filmet néztek, majd pár nap múlva kérdésekre válaszoltak egyénileg a film kapcsán. Majd 1 héttel később megint fel­tették nekik ugyanezeket a kérdéseket, de előtte megmutatták mindenkinek, hogy „mit válaszolt a többi csoporttag” – a szán­dékosan rossz válaszokat valójában a ku­tatók adták. Erre a korábban adott helyes válaszaikat is átírták a vizsgálati alanyok: összességében a válaszaik 70%-át meg­változtatták! Mikor a kutatók elmondták a cselt (azaz hogy a csoporttagok nem a társaik válaszát látták, hanem hamis vá­laszokat), nem minden átírt választ változ­tattak vissza az alanyok az eredetire, hanem csak az átírt válaszok 60%-át!⁶ Ez bizonyíték arra, hogy a kollektív memóriát könnyű be­folyásolni, de arra is, hogy a kollektív me­mória rezisztens a változtatásra.

Hamis hírek a visszhangkamrában

A média Gresham-törvénye azt mondja ki, hogy a hazugságon és kitaláción alapuló, rossz információ rendre kiszorítja a tények­kel és bizonyítékokkal alátámasztott jót. Az internet már nem gigantikus közkönyvtár, nem a globális felvilágosodás maga, ha­nem ún. visszhangkamra, ahol szabadon terjed a hamis hír, az áltudomány (Cass R. Sunstein). A gyors elterjedés magyarázata a közösségek kiterjedt hálózata: többnyire egymást ismerő és hasonlóan gondolkodó emberek „fürtjei”. Ezért terjedhet a hamis hír a visszhangkamrában. És azért, mert mások is hisznek benne – de az új tény beleillik-e a világképünkbe is, és az egész mögött van egy hihető történet. Hogy egy kézzelfogható példát mondjak: a világon és hazánkban is egyre kevesebb beteget kezelnek csontritkulás miatt. Véleményem szerint ennek oka a fentiekben keresendő. Nem a csontritkulásban szenvedők száma csökken, nem a diagnózisok száma (a társa­dalom öregedése miatt ennek nőnie kelle­ne), hanem egyre többen választanak más kezelést az orvostudományban elérhető helyett. És hamarosan nőni fog a combnyaktörések száma…

A betegek visszajelzésekre is várnak az orvosaiktól, szeretnének hinni, bizakod­ni, megnyugodni. Ezt adja meg könnyen nekik az egyszerű hír, az egyszerű tanács. A betegek pedig nagyon akarnak hinni, és ez kincs. Mert mit jelent a placebohatás? Azt jelenti, hogy az óriási hit, az opti­mizmus mintegy öngyógyító képesség­gel ruházza fel az embert. Az ellentettje a nocebo, amikor a semmi okoz panaszt, mellékhatást. Az NHANES-70 ezer nőt érintő, 2004 és 2012 között zajlott köve­téses felmérése erre is választ adott. Az eredmények szerint a beteg optimizmusa 16%-kal csökkentette a daganatos halá­lozást, 38%-kal a kardiovaszkuláris halá­lozást, 39%-kal a stroke okozta, 38%-kal a légzőszervi betegséggel összefüggő és 52%-kal a fertőzés miatti halálozást.⁷ Mások által igazolódott, hogy hatása van a génexpresszióra, pl. csökkenti a TNF és az interleukinok szintjét.

„A hamis információ természetére (oká­ra) kell először rájönni, csak ezután lehet kezelni...”⁵ Ebben szerettem volna közle­ményemmel segíteni.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Irodalom:
1. http://index.hu/tudomany/2016/12/12/ magyarorszag_nem_hisz_az_orvostudomanynak
2. http://www.digitalhungary.hu/konferenciak/ media-hungary/A-fake-news-terjed-mint-a-natha/4280
3. https://www.washingtonpost.com/news/the-fix/ wp/2016/11/16/posttruth-named-2016-word-of-the-year-by-oxford-dictionaries/?utm_term=.dd4fdfa4fdee
4. Geller AI, et al. Emergency Department Visits fo Ad­verse Events Related to Dietary Supplements. N Engl J Med 2015;373:1531–1540
5. Spinney L. Research on collective recall takes on new importance in a post-fact world. Nature. 2017;543:1681–70
6. Edelson M, et al. Following the crowd: Brain Sub­strates of Long-Term Memory Conformity. Science 2011;333:108–111
7. Kim ES, et al. Optimism and Cause-Specific Mor­tality: A Prospective Cohort Study. Am J Epidemiol 2017;185:21–29