Az intravénás trombolízis csak a betegek kb. 40%-ában eredményez klinikai javulást. Kérdés, folytassuk-e az eredménytelen vénás terápiát endovaszkuláris módon, vagy fejezzük be erőfeszítéseinket. A szerzők azt is tanulmányozták, milyen a siker és a szövődmények aránya. A vizsgálat legfontosabb üzenete, hogy az intravénás előkezelés biztonságos és a nagyerek okozta elzáródást is gyakran megnyitja. Az endovaszkuláris folytatás nem jár jelentős időveszteséggel azokban az esetekben sem, amikor az intravénás kezelés nem hozta meg a kívánt eredményt.

A nagyszabású FDA Medicare  elemzés eredményei.

Az agyat ellátó erek ateroszklerotikus makroangiopátiája fontos oka az iszkémiás stroke-nak, de gyakran diagnosztizálják ideggyógyászati szempontból tünetmen­tes betegeknél is. Ez számos kérdést vet föl a követendő terápiás elvek, mindenek­előtt a revaszkularizációs terápia javallatai terén.

A közlemény többek között az iszkémiás stroke utáni trombolízissel és mechanikus trombektómiával, a malignus media-infarktust követő hemikraniektómiával, az agyállományi vérzés utáni műtéti vérömleny-eltávolítással, a bakteriális meningoenkefalitisz és a status epilepticus gyógyszeres kezelésével, valamint a „vigil kóma” kórjóslatával kapcsolatos új eredményeket tekinti át.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában az idegsebészi ellátást igénylő koponya­űri vérzésekről olvashatunk. A hazai ellátás szervezéséből adódóan ezek­kel az esetekkel a neurológus szakor­vosok is gyakran találkoznak, így sok múlik felkészültségükön, tapasztalatu­kon a betegek további sorsát illetően. Természetesen a diagnosztikus és terá­piás döntésekben az idegsebészre hárul a döntő szerep, de az ilyen betegek ellá­tásában jártas sebészek, az idegsebésze­ti osztályok elérhetősége az ország több régiójában korlátozott, így nem kerül­hető meg a neurológusok bevonása, együttműködése.

Az elmúlt 20 évben a neurológia, a neu­rológiai betegellátás jelentős változáson, fejlődésen ment keresztül. Diagnosztikai lehetőségei a képalkotással alapvetően megváltoztak. A klinikai idegtudomány fejlődése szakmai specializációt ered­ményezett, ami új feladatokat jelent az orvos- és szakorvosképzésben. A neu­rológiai osztályok keretében létrejött 39 trombolízisközpont (stroke-részleg), a stroke akut ellátásának intézményi há­lózata. A szakosított neurológiai ellá­tás szakambulanciákon (epilepszia, SM, fejfájás, Parkinson, izombetegségek), illetve alváslaboratóriumokban folyik. A betegeket a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő szakmai irányelvek alapján kezelik a szakrendeléseken, illetve osztá­lyokon. Az elmúlt két évtizedben a neu­rológiai ellátás területén több lépésben a fekvőbeteg-kapacitás szűkítését kellett megszervezni, ami az ápolási idő rövidü­lésével járt. A neuropatológia kiszorult a neurológiai osztályokról, a neurológiai klinikákon vagy a patológiai intézetek keretében történnek a vizsgálatok.

Az utóbbi 20 évben a hipertónia diagnosztikája és terápiája is hatalmas fejlődést ért meg. Az elérhető áron kapható megbízható vérnyomásmérő műszerekkel egyre több beteg el­lenőrzi értékeit. Kezdetben a kezelés stratégiáját az ún. „lépcsős terápia” ké­pezte, a mind több új hatásmechanizmusú szer kifejlesztése nyomán az individualizált kombinációs kezelés vált terápiás iránymutatóvá. A mára már több mint 1500 tagot számláló Magyar Hypertonia Társaság (amely egyidős az Orvostovábbképző Szem­lével) megszervezte az ellátóhelyek és szakambulanciák országos hálózatát, létrehozta a Hypertonia Regisztert és rendszeresen kidolgozza a hipertónia­betegség ellátásának diagnosztikus és terápiás irányelveit.

Nonvalvuláris pitvarfibrillációban a szinuszritmust helyreállító kardioverzió mérsékli a tüneteket, de alvadásgátlás nélkül kb. 5%-ban tromboembóliás szövődményekhez vezet. Kevésbé közismert, hogy a kardioverzió a szokásos alvadásgátló kezelés mellett is növeli a stroke és a perifériás embólia veszélyét. Az új alvadásgátló gyógyszerek nagy klinikai vizsgálatainak kontrollcsoportjában (warfarin) havi 0,13–0,20%-nak mért tromboembóliás kockázat a kardioverziót követő 1 hónapban 3-6-szor akkora, mint kardioverzió nélkül.