A mozgászavarok közé azok a neurológiai betegségek tartoznak, amelyek túlzott mennyiségű mozgást vagy épp ellenkezőleg, az akaratlagos és automatikus mozgások csökkent mennyiségét eredményezik úgy, hogy ezek az eltérések nem hozhatók összefüggésbe izomerő-csökkenéssel vagy spasztikus tónusfokozódással. A másodlagos és néhány idiopátiás mozgászavarról sokkal több információval, tudásanyaggal rendelkeznek az orvosok, mint a ritkább örökletes mozgászavarokról, és ez az egyenlőtlenség a terápia terén még hangsúlyosabb. Ezt a különbséget próbálja meg a jelen összefoglaló közlemény csökkenteni azáltal, hogy bemutatja a leggyakoribb herediter mozgászavarokat.
Bevezetés Jelenleg hat különböző hatásmechanizmussal bíró gyógyszercsoport áll rendelkezésre a myeloma multiplex (MM) kezelésére: alkilálószerek, szteroidok, immunmodulánsok (IMiD-ek), proteaszómagátlók (PI-k), hisztondeacetiláz-gátlók (DACI-k) és monoklonális antitestek (mAb-k). Az elmúlt 5 évben számos új gyógyszert törzskönyveztek, mint pl. a pomalidomidot (3. generációs IMiD), a karfilzomibot, az ixazomibot (2. generációs PI-k), a panobinostatot (DACI) és két monoklonális antitestet, az elotuzumabot és a daratumumabot. Az új gyógyszerek megváltoztatták a myeloma multiplex kezelési stratégiáját, ami az átlagos túlélés jelentős javulását eredményezte, mely manapság 6–10 évre tehető. A közlemény öt esetismertetésen keresztül mutatja be a myeloma kezelési lehetőségeit első vonalban és relapszus esetén. Az egyes esetek főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.
A petefészekrák ritka, magas mortalitású daganat. A kórkép kialakulásával kapcsolatos ismeretek az ezredforduló óta jelentősen megváltoztak, és az azonosított genetikai, reprodukciós és hormonális faktorok lehetőséget teremtenek személyre szabott kockázatbecslő modellek alkalmazására, illetve akár megelőző rizikócsökkentő műtét elvégzésére.
Az epigenetikai változások a DNS betűsorrendjének megváltoztatása nélkül – pl. a DNS metilációján vagy a hisztonfehérjék acetilációjának változásán keresztül – befolyásolják a génexpressziót.
Közismert, hogy az egyes emberek fájdalomtűrő képessége igen különböző. Egy új vizsgálat során a hasonló intenzitású fájdalmat érző páciensek között genetikai hasonlóságokat fedeztek fel.
Parkinson Mozaik Parkinson Mozaik 3. évfolyam 1. szám
OTSZ Online >> Rovatok >> Egyéb >> Parkinson Mozaik
2014-04-07
Több gyógyszer esetében jelenleg is folyamatban van a farmakogenetikai irányelvek kidolgozása. A gén/gyógyszer párok azonosítása terén különösen eredményes a Clinical Pharmacogenetics Implementation Consortium (CPIC), melynek honlapján megtalálható a gén/gyógyszer párok folyamatosan frissített listája, valamint az irányelvek.
Parkinson Mozaik Parkinson Mozaik 3. évfolyam 1. szám
OTSZ Online >> Parkinson Mozaik
2014-04-07
Immár a Parkinson Mozaik 5. számát tartják a kezükben. A korábbi gyakorlatnak megfelelően ebben a számban is az elmúlt időszakban Parkinson-kórral kapcsolatban megjelent friss közlemények közül válogattunk ki néhány, érdeklődésre számot tartó publikációt. Az előzőeknek megfelelően próbáltunk olyan érdekesebbnek tűnő témákat összeválogatni, amelyekkel a mindennapi gyakorlatban kevesebbet szoktunk foglalkozni, de amelyek nemcsak az orvosok, hanem a betegek és hozzátartozóik számára is fontosak lehetnek.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.