Gabapentin vulvafájdalomban
A szeméremtest területén érzett fájdalomra és diszkomfortérzésre kínálhat megoldást a herpeszfertőzés és a fibromyalgia kezelésére kifejlesztett szer.
Az American Journal of Obstetrics and Gynecology című lapban megjelent közlemény Rutgers Egyetemen dolgozó szerzői alkalmazták elsőként a gabapentint szexuális diszfunkcióhoz vezető vulvafájdalom eseteiben. A vizsgálatban provokált vulvodyniával diagnosztizált nőbetegek vettek részt. A provokált vulvodynia olyan krónikus fájdalom szindróma, melynek jellegzetessége a hüvelybemenet környékén érzett húzó, égő érzés, irritáció és viszketés. A fájdalmat rendszerint érintés (tamponfelhelyezés vagy nemi érintkezés) váltja ki. Ez az érintéskor jelentkező fájdalom végül szexuális diszfunkciót eredményez.
„Korábbi vizsgálatokban a gabapentin eredményesen enyhítette a fibromyalgia okozta fájdalmat. A fibromyalgia egy idült kórállapot, mely kiterjedt fájdalommal jár a test különböző pontjain. Abból az alapfeltevésből indultunk ki, hogy a medencefenéki fájdalom enyhítése összességében a vulvodynia csökkenését, ezen keresztül pedig a szexuális diszfunkció javulását vonhatja maga után” – mondja Gloria Bachmann, a Rutgers Robert Wood Johnson Medical School Nőgyógyászati Intézetének igazgatója, a vizsgálat vezetője.
A szerzők 230 nőt vontak be vizsgálatukba, akiknek átlagéletkora 37 év volt. A résztvevők többségének betegsége öt évnél hosszabb ideje állt fenn. Azt találták, hogy az orális gabapentin kezelés hatására a fájdalom enyhült, a szexuális vágy, izgalom és kielégülés fokozódott. A szexuális funkciók szintje azonban összességében elmaradt azon nőkétől, akiknél vulvodynia okozta szexuális funkciózavar nem állt fenn.
„Azt figyeltük meg, hogy a hevesebb izomfájdalmat panaszoló nők jobban reagáltak, fájdalmuk jobban csökkent és nemi izgalmuk nagyobb mértékben javult, mint azoknak, akiknek fájdalma a kezelés kezdetén enyhébb volt. Ez arra utal, hogy a gabapentin adását elsősorban olyan nőbetegek esetében tanácsos mérlegelni, akik jelentős fokú kismedencei izomfeszülésről és spazmusról számolnak be.
Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy a krónikus fájdalom – amilyen a fibromyalgia vagy a vulvodynia is – hátterében genetikai tényezők is állhatnak. Az Amerikai Neurológiai Társaság 66. éves nagygyűlésén ismertetett vizsgálatban 2721 beteget kértek meg, hogy osztályozzák a fájdalmaik intenzitását 0-tól 10-ig. Minden beteg opiát fájdalomcsillapítót szedett. A résztvevőket 3 csoportra osztották:
- 1−3 enyhe fájdalom (1. csoport)
- 4−6 közepes fájdalom (2. csoport)
- 7−10 erős fájdalom (3. csoport)
A kutatók azt találták, hogy a DRD1 génvariáns 33%-kal gyakoribb volt az enyhe fájdalomról panaszkodók (1.) csoportjában, mint az erős fájdalmat észlelőknél (3. csoport). A mérsékelt fájdalmat érzők csoportjába tartozóknál két másik génvariáns mutatott ilyen eltérést: a COMT 25%-kal, az OPRK ami 19%-kal volt gyakoribb, mint a 3. csoportban. Ugyanakkor a DRD2 az erős fájdalomról beszámolók között volt 25%-kal gyakoribb, mint a 2. csoportban.
