A krónikus fájdalom genetikai eredetű lehet
Közismert, hogy az egyes emberek fájdalomtűrő képessége igen különböző. Egy új vizsgálat során a hasonló intenzitású fájdalmat érző páciensek között genetikai hasonlóságokat fedeztek fel.
A normál, fontos figyelmeztető funkciójú „akut” fájdalommal ellentétben, a krónikus fájdalom hetek, hónapok, vagy akár éveken át is folyamatosan fájdalomingerek érik a beteget.
Krónikus fájdalmat okozhat például betegség (ízületi gyulladás, rák, fertőzés, endometriózis, fibromyalgia gyulladásos bélbetegség, tempromandibularis ízületi diszfunkció vagy akár vulvodynia stb.), egyszeri sérülés pl. egy kificamodott derék, de előfordulhat ezek hiányában is. azok az emberek is szenvedhetnek tőle, akiket se különösebb sérülés nem ért, se nem betegek. Az ilyen a fájdalom több lokálizációban és kombinációban is előfordulhat, a leggyakoribb a fejfájás, derék- vagy idegi fájdalom.
A krónikus fájdalom kezelésére sok különböző módszer alkalmazható. Esettől függően szóba jöhet gyógyszeres -, akupunktúrás kezelés, lokális elektromos stimuláció, agyi stimuláció, de akár sebészeti beavatkozás is, illetve kevésbé invazív kezelések, mint pszichoterápia, relaxáció, biofeedback. Volt, aki eredményeket ért el placebó alkalmazásával.
Egy új, az Amerikai Neurológiai Társaság 66. éves nagygyűlésén ismertetett vizsgálatban 2721 pácienst kértek meg, hogy osztályozzák a fájdalmaik intenzitását 0-tól 10-ig. Minden beteg opiát fájdalomcsillapítót szedett. A résztvevőket 3 csoportra osztották:
- 1-3 enyhe fájdalom (1. csoport)
- 4-6 közepes fájdalom (2. csoport)
- 7-10 erős fájdalom (3. csoport)
A felmérésben résztvevők többsége a közepes (46%), illetve az erős fájdalommal küszködő csoportba tartozott (45%). Mindösszesen a résztvevők 9%-a becsülte fájdalmai intenzitását 1-3 közé. A 0 fájdalom értéket jelentőket kizárták a tanulmányból.
A kutatócsapat azt találta, hogy a DRD1 génvariáns 33%-al gyakoribb volt az enyhe fájdalomról panaszkodók (1.) csoportjában, mint az erős fájdalmat észlelőknél (3. csoport). A mérsékelt fájdalmat érzők csoportjába tartozóknál két másik génvariáns mutatott ilyen eltérést: a COMT 25%-al, az OPRK ami 19%-al volt gyakoribb, mint a 3-as csoportban. Ugyanakkor a DRD2 az erős fájdalomról beszámolók között volt 25%-kal gyakoribb, mint a 2. csoportban.
Forrás: AAN 66th Annual Meetin Abstract
