Agyi eltérések jelzik előre a krónikus fájdalmat
A kutatók azt állítják, hogy az agyi struktúrák bizonyos eltérései mellett nagyobb az esély arra, hogy a deréktáji fájdalmat követően krónikus fájdalom alakul ki – írja a Pain című lap legfrissebb száma.
A Northwestern University Feinberg School of Medicine szakemberei úgy vélik, hogy mostani kutatásuk alapvető változásokat indíthat el a fájdalom kezelésében. Kutatásaik alapján „specifikus eltéréseket” vagy „markereket” azonosítottak az agyi axonokban, melyek egyébként az agysejtek közötti kommunikációt biztosítják. Az axonok némelyike a nucleus accumbens és a mediális prefrontális kéreg körül helyezkedik el. Az említett két terület felelős az emóciók és a fájdalom feldolgozásáért. A kutatók azt mondják, hogy a „marker” segítségével akár 85 százalékos pontossággal jelezhető előre, mely betegeknél alakul ki állandó hátfájdalom.
E munkacsoport korábbi vizsgálata azt jelezte, hogy az említett két régió pszichológiai jellegzetességei alapján kiválaszthatók azok a betegek, akiknél tartós háti fájdalom marad vissza. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy mostani vizsgálatuk adatai máris felvetik, melyik korábban már fennálló tényező lehet felelős a sérülésre adott ezen pszichológiai válaszreakcióért.
A mostani vizsgálatban a kutatók 46 olyan személynél végeztek MR-vizsgálatot, akiknél a megelőző 4 hétben deréktáji sérülés következett be, és akik a megelőző egy évben nem panaszoltak hátfájást. Azok kerülhettek be a résztvevők közé, akik a 10 fokozatú skálán legalább 5-ös súlyosságúnak ítélték meg fájdalmukat. Ezeket a betegeket aztán egy éven át követték nyomon. Az MR-vizsgálatra a vizsgálatba való belépéskor, majd a vizsgálat lezárásakor került sor. Az 1 éves utánkövetési periódus végére a betegek körülbelül 50 százaléka tapasztalta fájdalma enyhülését, függetlenül attól, hogy panaszai csökkentésére részesült-e valamilyen kezelésben vagy sem. Azoknál a betegeknél azonban, akiknek fájdalma tartósnak bizonyult, egyforma agyi strukturális eltéréseket („markereket”) mutattak ki a fehérállományban mind a vizsgálat kezdetén, mind pedig a vizsgálat végén.
A. Vania Apkarian professzor, a Northwestern University Feinburg School of Medicine pszichológus professzora, a közlemény rangidős szerzője így magyarázza tapasztalataikat: „A rendellenességek esendővé teszik a személyt és olyan emocionális tanulási folyamatra hajlamosítják őket, melynek nyomán a fájdalom megsokszorozódik és lelki szempontból szignifikáns mértéket ér el. Azt figyeltük meg, hogy a fájdalmat ezek az agyi rendellenességek felerősítik. Olyan elváltozásokat mutattunk ki az agy szerkezetében, melyek elég jelentősek ahhoz, hogy valakinél krónikus fájdalom alakuljon ki egy sérülést követően.”
A kutatók szerint csaknem 100 millió amerikai szenved idült fájdalomban, és ez a kórállapot rója a legnagyobb anyagi terhet az egészségügyi ellátórendszerre a maga évenkénti 635 milliárd dolláros összegével. „A fájdalom egyre nagyobb társadalmi teher. Az Egyesült Államok kormánya nemrégiben lépésekre szánta el magát az ebből adódó anyagi terhek mérséklésére, melyek egyik eleme az ezzel kapcsolatos kutatások támogatása – mondja Linda Porter, a National Institute of Neurological Disorders and Stroke (NINDS) tanácsadója, a National Institutes of Health (NIH) Pain Consortium vezetője. – A mostani kutatás egy innovatív kutatás jó példája, mely reményeink szerint enyhíti a lakosság jelentős részét érintő krónikus fájdalmat.”
