Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.

Az elfertőződő sebek kémhatásának megváltozását érzékelve bocsát ki két hatóanyagot az új kötözőszer.

Hatékonyan csökkenthetők a katéterhasználathoz köthető húgyúti fertőzések egy speciális polimeres bevonattal.

Két, eredetileg onkológiai felhasználásra engedélyezett hatóanyag alacsony dózisban képes gátolni a bélhám kóros stresszválaszát, elősegítve a barrier természetes regenerációját.

Hová kerülnek, hol maradnak meg, és mit okoznak a kórházi fertőtlenítőszerek?

Egyértelmű a mikro- és nanoműanyagok gyulladásfokozó hatása, ráadásul a szervezet más szerveiben is kimutatható a jelenlétük.

A colitiszes betegek többségénél sikerült kimutatni egy olyan baktériumtoxint, amely halálos a bélbarriert védő immunsejtek számára.

Egy transzkripciós faktor komoly segítséget jelenthet az életveszélyes állapot terápiájában.

Egy új vakcinajelölt célpontja nem egy antigén, hanem egy sokkal kisebb struktúra: egy felszíni epitóp, ami létfontosságú a baktérium túléléséhez.

A rejtőzködés pontos mechanizmusának feltárása új célpontokkal szolgálhat a vírus elleni küzdelemben.