Az 1. fázisú klinikai vizsgálat új adatai szerint egy új, plazmid DNS-alapú vakcina, fokozott immunválaszt idézett elő előrehaladott stádiumú ERBB2-pozitív emlőrákban szenvedőknél.

A CDK4/6-gátlók a sejtciklus ellenőrzőpontjain hatva sejtosztódást fékező hatásukkal potenciálják az endokrin terápiák hatását hormonreceptor-po­zitív, HER2-negatív emlőrákban. A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib a terápiás hatást tekintve rendkívül hasonló: előrehaladott/áttétes emlőrák­ban első vonalban a betegségmentes túlélést mintegy 10 hónappal meg­hosszabbítják a hagyományos endokrin monoterápiához képest, és a halál kockázatát kb. 25%-kal csökkentik. A három CDK4/6-gátló különbözősége a mellékhatásokban és az adagolási módban jelentkezik. Ma már rutinszerű alkalmazásuk igazi áttörést hozott a precíziós onkológia világában.

Az emlőrák a világon a leggyakoribb daganatféleség a nők körében. Az elmúlt évtizedekben a betegség pontosabb megismerésének köszönhetően az alapvetően sebészeti kázusból az emlőrák egy multidiszciplináris team által kezelt betegséggé fejlődött.¹ Az összefoglaló az emlőrák evidenciákon alapuló, aktuális kemoterápiás kezelési irányelveit mutatja be.

A hormonreceptor-pozitív, ERBB2-negatív, nyirokcsomó-negatív emlő­rákos betegeken végzett TAILORx vizsgálat nagy rekurrenciakockázatú részcsoportjaira irányuló újabb elemzés alátámasztja, hogy az adjuváns kemoterápia alkalmazásáról célszerű az Oncotype DX nevű 21-génes teszt segítségével dönteni.

A NALA fázis III vizsgálatban a neratinib kapecitabin kombináció alkalmazása 24%-kal csökkentette a betegségprogresszió ill. halálozás kockázatát a lapatinib-kapecitabin szerkombinációhoz képest.

Az emlőkarcinómák kezelése céljából kifejlesztett számos új hatóanyag megváltoztatta a terápiát. A daganatsejtek receptorstátusának függvényében különféle terápiás szerek állnak rendelkezésre.

Célkitűzés
ErbB2-pozitív sejtvonalakban végzett preklinikai vizsgálatok egymást erôsítô kölcsönhatástmutattak ki a lapatinib és a trastuzumab között, ami arra utal, hogy a kettôs gátlás hatásosabb,mint egy önmagában alkalmazott szer. Az EGF104900 vizsgálatban az önmagábanvagy trastuzumabbal kombinációban adott lapatinib aktivitását hasonlítottuk össze ErbB2-pozitív, trastuzumabra nem reagáló áttétes emlôrákban (MBC, metastatic breast cancer).

Betegek és módszerek
Az ErbB2-pozitív, áttétes emlôrákban szenvedô betegeket, akiknek betegsége rosszabbodotta korábbi, trastuzumabot tartalmazó kezelés mellett, véletlenszerûen két csoportbasoroltuk: az egyik csoport csak lapatinibet, a másik lapatinib és trastuzumab kombinációjátkapta. A progressziómentes túlélést (PFS, progression-free survival) választottuk elsôdlegesvégpontnak. A másodlagos hatásossági végpontok közé az alábbiak tartoztak: összegzettválaszarány (ORR, overall response rate), kedvezô klinikai hatást mutató betegek aránya(CBR, clinical benefit rate); teljes és részleges remisszió, valamint stabil betegség, legalább24 héten át), valamint teljes túlélés (OS, overall survival).

Eredmények
Az eredeti besorolás szerinti csoport betegei (n = 296) között, akik elôzôleg mediánértékbenhárom, trastuzumabot tartalmazó sémát kaptak, a lapatinib/trastuzumab kombináció jobbnakbizonyult, mint az önmagában alkalmazott lapatinib a PFS (kockázati arány [HR, hazardratio]= 0,73; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval]: 0,57–0,93; p = 0,008)és a CBR (24,7% kombinációs kezelés esetén és 12,4% monoterápia mellett; p = 0,01)szempontjából. A teljes túlélésben javuló tendenciát figyeltünk meg (HR = 0,75; 95% CI:0,53–1,07; p = 0,106). Az ORR szempontjából nem volt különbség (10,3% kombinációskezelés esetén és 6,9% monoterápia mellett; p = 0,46). A leggyakoribb nemkívánatosesemények a következôk voltak: hasmenés, bôrkiütés, hányinger, fáradtság; a hasmenésgyakrabban fordult elô a kombinációs kezelési karon (p = 0,03). A tünettel vagy tünet nélkülelôforduló kardiális események elôfordulási gyakorisága csekélynek bizonyult (kombinációskezelés esetén 2%, illletve 3,4%; monoterápia mellett 0,7%, illetve 1,4%).

Következtetések
A lapatinib/trastuzumab kombinációs kezelés az önmagában adott lapatinibhez viszonyítvaszignifikánsan jobban javította a progressziómentes túlélést és a klinikai elôny mértékétolyanoknál, akiknek betegsége korábban a trasuzumab-alapú kezelés mellett progressziótmutatott. Ez – elfogadható biztonságossági profil mellett – kemoterápiamentes lehetôségetkínál az ErbB2-pozitív, áttétes emlôrákban szenvedô betegek számára.

Ilyen pedig nincs, de a csapból is ez folyik. Ami persze érthető, hiszen a genom megismerésével kapcsolatos vizsgálatok technológiai és szemléleti újdonságok tömkelegét hozták, molekuláris szinten. Nem mintha azelőtt nem lett volna molekula a gyógyászatban vagy a diagnosztikában, csakhogy, és talán ezért megbocsátható ez a jelző, a rendelkezésünkre álló új módszerekkel sokkal többet tudunk meg a betegségekről, még az olyan bonyolult problémákat hordozókról is, mint a daganatok.