Egy adeno-asszociált vírus egyfajta genetikai trójai falóként képes citotoxikus anyagot bevinni a daganatsejtek belsejébe, miközben az egészséges sejteket megkíméli.

Az amerikai eredmények szerint a korcsoportok szerinti bontás az 1990-ban születetteknél nagyobb rákkockázatot talált, mint szüleiknél. 

Az CHMP pozitívan véleményezte a több ráktípus kezelésére szolgáló pegilált liposzómás Celdoxome (doxorubicin-hidroklorid) készítményt.

Két NGR szekvenciát tartalmazó peptid-daunomicin konjugátum in vivo tumorellenes hatását vizsgáltuk CD13+ Kaposi-szarkóma (KS) sc. tumort hordozó SCID egereken, illetve ortotopikusan beültetett CD13− HT-29 humán vastagbéladenokarcinómát hordozó SCID egereken. Mindkét tumortípus integrinpozitív volt. Jelentős tumornövekedésgátlás volt kimutatható a két konjugátum (Dau=Aoa-GFLGK(ciklo[KNGRE]-GG)-NH2 (1) és Dau=Aoa-GFLGK (ciklo[NleNGRE]-GG)-NH2 (2)) hatásában a két tumormodell esetében. A KS tumor esetén nagyobb mértékű gátlás volt megfigyelhető a stabil szerkezetű 1 konjugátum esetén, amely így az NGR szekvenciára jellemző CD13 receptor felismerésére vezethető vissza. Ellenben a 2 konjugátum, amely hajlamos az NGR–izoDGR átalakulásra, a CD13-negatív, de
integrinpozitív HT-29 modell esetén mutatott szignifikánsan jobb gátló hatást, ami az izoDGR szekvenciára jellemző integrinfelismeréssel kapcsolható össze. A konjugátumok pozitív hatása volt megfigyelhető az elhanyagolható toxikus mellékhatásokban, a szabad hatóanyagénál kifejezettebb proliferációgátlásban és az érképződés gátlásában is.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a HIV fertőzés kezelésére szolgáló Trogarzo (ibalizumab) készítményt.

A szervtranszplantáció során alkalmazott krónikus immunszupresszív kezelés emeli a bőr melanoma malignum gyakoriságát.

A nyirokcsomó-nagyobbodás lehetséges okai között szerepelnek malignus folyamatok is a fertőzések, autoimmun betegségek, gyógyszerek és iatrogén tényezők mellett. Érdemes különbséget tenni lokalizált és generalizált el­térések között; előbbiek mögött sokszor a nyirokelvezetés helyi zavarát kell keresnünk, a generalizált limfadenopátia szisztémás betegséget jelez­het. A malignus folyamat kockázati tényezői a 40 év feletti kor, a férfi nem, a kaukázusi rasszhoz tartozás, az érintett nyirokcsomók szupraklavikuláris elhelyezkedése és a szisztémás tünetek. A szupraklavikuláris, popliteális és inguinális régióban a tapintható, az epitrochleáris régióban az 5 mm-nél nagyobb nyirokcsomókat tekintjük kórosnak.

A rapamycin, majd célpontjának (mTOR) funkcióinak jobb megismerése egy bonyolult jelátviteli hálózat részleteinek feltárását tette lehetővé. Ennek áttekintése segít az mTOR-gátló kezelések mellékhatásainak hátterében zajló folyamatok megértésében. 

A családorvosnak tudnia kell elkülöníteni a potenciálisan malignus és az egyértelműen benignus bőrdaganatokat, az utóbbiak egy része nem igényel kezelést, másik részük – változó tulajdonságú, tüneteket okozó vagy kozme­tikai problémát jelentő elváltozások – kezelése a családorvosi rendelőben is megvalósítható. 

A patinás bostoni New England Journal of Medicine mellett más fontos orvosi folyóiratokban is tallózó NEJM Journal Watch több szakterületen összegyűj­tötte az elmúlt év legnagyobb szakmai visszhangot keltő orvosi közlemé­nyeit. Lapunk az általános orvoslás, bőrgyógyászat, onkológia-hematológia és neurológia témakörökből válogatott összefoglalókat ismerteti.