Az immunszupresszió növeli a melanoma gyakoriságát

A közeli halállal fenyegető végstádiumú vesebetegségek, májbetegségek, illetve szívbetegségek megoldása a szervtranszplantáció, de az új szerv kilökődésének megakadályozására krónikus immunszupresszív utókezelés szükséges. Évek óta ismert, hogy ez a kilökődés elleni kezelés viszont növeli a különféle daganatok, elsősorban a lymphomák és a rosszindulatú bőrdaganatok gyakoriságát (Vajdic), melyek különösen agresszívek lehetnek (Tufaro) és szövettanilag leginkább malignus melanomák (LeMire).

A vesetranszplantáción átesett betegeknél kb. ötször gyakrabban alakul ki a bőrön malignus melanoma – és egyéb bőrdaganatok (pl. Merkel sejtes karcinoma, Kaposi szarkóma) a nem transzplantált átlagos népességhez képest (Zwald). A kialakult malignus melanomáknak jelentősen magasabb a Clark-féle stádiuma, és ennek megfelelően jóval több beteg hal bele a daganatba (HR: 4,26, 95%CI 2,71-6,72, p<0,001) (Vajdic, Chong).

Az előzetes adatok igazolására 2017-ben jelent meg egy nagy, átfogó kohorsz tanulmány a JAMA Dermatology-ban, melyben Ascha és mtsai az Egyesült Államok vesetranszplantációs adatbázisa (United States Renal Data System = USRDS) alapján feldolgozták a 2004 és 2012 közötti időszakban átültetésen átesett betegek sorsát, és ezt az átlagos amerikai állampolgárok Surveillance, Epidemiology, and End Results (SEER) adatbázisából származó adataival hasonlították össze (Ascha).

Az érintett időszak alatt az USA-ban 105 174 betegnél történt vesetranszplantáció, a betegek 60,7%-a férfi volt, átlagos életkoruk 49,6 évnek adódott. Összesen 488 betegnél (az összes transzplantált beteg 0,4%-a) alakult ki az immunkezelési időszakban melanoma malignum.

A vesetranszplantált betegeknél 4,9-szer gyakrabban jelentkezett a bőr malignus melanomája, mint az a SEER alapján várható lenne az USA átlagos népességében. A melanoma malignum átlagosan 1,45 évvel a transzplantáció után jelent meg. Jelentősen emelték a melanoma kockázatát a következők: a recipiens idősebb életkora, a recipiens férfi neme, a recipiens kaukázusi (fehér bőrű) rasszhoz tartozása, az élő donorból vett vese, a 4-nél kevesebb HLA mismatch antigén, a sirolimus (HR: 1,54, 95%CI 1,22-1,94, p<0,001) és a ciklosporin használata (HR: 1,93, 95%CI 1,24-2,99, p=0,004). A férfi nem és az idősebb életkor a melanomában szenvedő recipiens rosszabb túlélését jelzi.

Ascha és mtsai fenti nagy, retrospektív kohorsz vizsgálata tehát igazolta, hogy mintegy ötször gyakrabban jelenik meg a bőr malignus melanomája vesetranszplantált – és immunszuprimált – betegeknél, mint az átlagos népességben. Továbbá a melanoma a sirolimust, vagy ciklosporint kapó, idősebb, férfi recipienseknél gyakrabban halálos. Ezért a transzplantált betegeken a bőrt rendszeresen ellenőrizni kell, különös tekintettel a gyanús, vagy változó pigmentált léziókra.

A krónikus immunszupresszió többféle mechanizmussal emelheti a daganatos betegségek kockázatát: pl. a daganatos sejtek körüli immunkörnyezet gyengítésével, vagy az onkogén vírusok – pl. a humán papillomavírus – meghagyásával. További vizsgálatok lennének szükségesek a különböző immunszupresszív kezelések, kombinációk, dózisok, valamint a melanoma kockázat, az áttételeződés és a túlélés tekintetében.  Felmerül az a kérdés is, hogy a transzplantált betegeknél kialakult melanomát talán agresszívebben kell kezelni a megszokottnál, és talán korábban kell szentinel nyirokcsomó kimetszést végezni a stádium felmérésére. Az is kérdés, hogy a checkpoint gátlók (pl. ipilimumab) használata ilyen esetekben biztonságos-e? Lehet-e a kialakult melanoma malignum ellen immunkezelést végezni a transzplantált szerv kilökődésének veszélye nélkül?      

Forrás:

1. Medscape Perspective > Viewpoints

2. JAMA

3. Surgical Oncology

4. British Journal of Dermatology

5. JAAD

6. American Journal of Transplantation

7. JAMA Dermatology