A haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) jellemző klinikai triádja a konzumpciós thrombocytopenia, a microangiopathiás haemolyticus anaemia és az akut vesekárosodás. Az atípusos HUS (aHUS) a HUS-ok azon formája, amikor a HUS egyéb formái kizárhatók, azonban a klinikai diagnózis ugyanúgy a fenti triád jelenlétén alapul. Ritkasága és komplex patomechanizmusa miatt felismerése nehéz, azonban a komplementgátló kezelések érájában a gyors diagnosztikának még nagyobb jelentősége van.

Kaliforniai kutatók a placenta által termelt ösztriol hormon adagolásával remielinizációt értek el sclerosis multiplexben.

A szerzők az amyloidosisok aktuális osztályozását, elnevezését, a kórfolya­mat alapvető szabályait ismertetik. Áttekintik a legfontosabb szisztémás és lokális amyloidosis szindrómák sajátosságait, a diagnózis felállításának segédeszközeit és a terápia ma még szegényes lehetőségeit.

A makro- és mikrotápanyagok hasznosításának zavarát malasszimilációnak nevezzük. A tápanyagfelvétel zavara különféle belgyógyászati kórképek formájában manifesztálódhat, amelyek differenciáldiagnosztikája a keze­lőorvost komoly kihívások elé állíthatja. A cikk ezeknek a betegeknek az ellátását szeretné gyakorlati tanácsokkal segíteni.

A B₁₂-vitamin hiánya megaloblasztos anémiát és változatos neuropszichiátriai kórképeket okozhat. A hiány igazolásához vérképvizsgálat mellett a szérum B₁₂-szintjének, esetenként a metil-malonsav szintjének mérése is szüksé­ges. Szűrővizsgálat a hiány szempontjából nagy kockázatú betegeknek ajánlható, pl. gyomor- vagy kiterjedt vékonybél-reszekción átesetteknek, gyulladásos bélbetegségben szenvedőknek, tartósan metformint, proton­pumpa- vagy hisztamin H₂ blokkolót szedőknek, vegetáriánus/vegán étren­det követőknek, 75 évesnél idősebbeknek. A preventív célú B₁₂-bevitel vita­minkészítményekkel és dúsított ételekkel, a hiányállapot kezelése enterális, súlyos esetekben intramuszkuláris formában történhet.

Heti legalább három alkalommal szedett alacsony dózisú aszpirin vagy egyéb NSAID alkalmazása mellett kisebb arányban alakul ki emlőrák, különösen a hormonreceptor pozitív altípus.

Az elmúlt évtizedben nőtt a primer és a szekunder szifilisz gyakorisága: újból fokozott figyelmet kell fordítanunk a betegség kórismézésére, kezelésére. A nagy kockázatú személyek szűrése fontos háziorvosi feladat. 

A „globális felmelegedés” jelentős egészségkárosodással fenyeget minden embert, minden országot. Fel kell készülnünk az élelmiszer- és vízkészletek csökkenésére, a fertőzések terjedésére, a szélsőséges időjárás, a tengerszint-emelkedés okozta népjóléti vészhelyzetekre. A levegő minőségének romlása növelheti a morbiditást és a mortalitást. Mindez először és elsősorban a sérülékeny populációkat – gyerekeket, idősebbeket, szegényeket – fogja sújtani. A családorvosoknak szerepet kell vállalniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében és az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentésében. Felvilágosítással és példamutatással ösztönözzék betegeiket arra, hogy kevesebb vörös húst fogyasszanak és lehetőleg gyalog vagy biciklin közlekedjenek. A rendelők és kórházak energiahatékonyságát javíthatja az újrahasznosítás, a nem használt berendezések és a világítás lekapcsolása.

A mikrobiológiai diagnosztikában igazi áttörés akkor következett be, amikor a nukleinsav alapú detektálási módszerek kikerültek a kutatólaboratóriumokból. A klinikai mikrobiológus fontos feladata a klinikus kollégák informálása az új módszerek előnyeiről és korlátairól.