Az új hatóanyag kiváló infiltrációs profillal rendelkezik, kombinált terápiában a leghatásosabb.

Az onkoterápiában a közelmúltban bevezetett immunellenőrzőpont-gátlás gyökeresen változtatta meg egyes rosszindulatú daganatokban szenve­dő betegek életét. Számottevő pozitívuma ellenére azonban ez a terápiás mód egyes betegeknél igen súlyos immunológiai mellékhatásokat eredmé­nyez. Egyik ilyen nemkívánatos következmény a hiperprogresszív beteg­ség, amikor a tumor a kezelést követően felgyorsult növekedésnek indul, melyhez immunológiai jelenségeken túl a betegség valódi progressziója is hozzájárul. Kiemelten fontos lenne, hogy azonosíthatóak lehessenek azok a páciensek, akik a terápiából várhatóan ténylegesen profitálhatnak majd.

A CDK4/6-gátlók a sejtciklus ellenőrzőpontjain hatva sejtosztódást fékező hatásukkal potenciálják az endokrin terápiák hatását hormonreceptor-po­zitív, HER2-negatív emlőrákban. A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib a terápiás hatást tekintve rendkívül hasonló: előrehaladott/áttétes emlőrák­ban első vonalban a betegségmentes túlélést mintegy 10 hónappal meg­hosszabbítják a hagyományos endokrin monoterápiához képest, és a halál kockázatát kb. 25%-kal csökkentik. A három CDK4/6-gátló különbözősége a mellékhatásokban és az adagolási módban jelentkezik. Ma már rutinszerű alkalmazásuk igazi áttörést hozott a precíziós onkológia világában.

A p53 fehérje a szervezet daganat elleni harcának egyik legfontosabb fegyvere. Nagy erőkkel kutatják, hogyan állítható helyre a daganatos folyamat során megváltozott szerkezetű védőfunkciója. 

A szokványos daganatellenes kezelések hatása részben azon alapul, hogy stresszhatás révén a kóros sejteket apoptózisra késztetik. A rezisztencia egyik fő mechanizmusa, hogy a ráksejtek képesek kitérni a programozott sejthalál elől. A cikk az Amerikai Egyesült Államokban nemrég piacra került BCL-2-inhibitor venetoclax ürügyén foglalja össze az apoptózis útvonalon direkt módon ható daganatellenes kezelési lehetőségeket. A venetoclax az első sikeresen kifejlesztett molekula, mely gátolja, hogy a daganatsejtek elkerüljék az apoptózist.

Nature Reviews Drug Discovery, 2016. március

Az eukarióta genomok komplex szabályozási struktúrája kérdésessé teszi a molekuláris biológia prokariótákra minden további nélkül alkalmazható központi dogmáját: az „egy gén, egy fehérje, egy funkció” elvet és azt, hogy az információ egy irányban áramlik a DNS-től az RNS-en át a fehérjék felé. Az eukarióta RNS-ek világában az RNS nem csak közvetítő: központi szabályozó funkciója, sőt a fehérjét kódoló transzkriptumok esetében kettős szerepe van. Akadnak még titokzatos sejtbiológiai folyamatok és kiderítetlen szabályozási elvek, megértésükhöz az ncRNS-ek döntő mértékben járulhatnak hozzá.