A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

A COVID időszak után, 2022-től világszerte jelentős mértékben nőtt a tu­berkulózissal diagnosztizált és kezelt betegek száma. Ez alól Magyaror­szág sem kivétel, de ennek ellenére is, Magyarország megnyugtató jár­ványügyi mutatókkal rendelkezik. Azonban az utóbbi 3-4 év tanulsága az, hogy a szakmai éberség nem csökkenhet egyetlen fertőző betegség esetén sem. Ez folyamatos monitorizálást, adatfeldolgozást igényel, odafigyelést a tbc megbetegedés kialakulása szempontjából magas kockázati csoport­ba tartozókra, a gyors molekuláris vizsgálatok széleskörű alkalmazására, az antituberkulotikus gyógyszerek biztosítására, a betegségről történő tájékoztatásra.

Bronchiectasiában a pozitív gombatenyésztés nem függ össze a betegség súlyosságával vagy a kedvezőtlen kimenetellel.

A jelentős kiindulási különbségek ellenére a bronchiectasia és a nem-tuberkulotikus mikobakteriális (NTM) fertőzések között nincs különbség az 5 éves kimenetel és progresszió tekintetében.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a Mycobacterium avium komplex (MAC) okozta tüdőfertőzés kezelésére szolgáló Arikayce liposomal (amikacin) készítményt.

A fürdőkben szerzett tüdőbetegségek legtöbbször gondos anamnézisfelvétellel diagnosztizálhatók. Törekedni kell a betegségek megelőzésére, de ez nem a fürdők elkerülését, hanem a megfelelő higiénés szabályok betartását, a fürdők korrekt tisztítását jelenti. Terápiás célból a fürdők mel­lőzésén kívül adott esetben szóba jöhet oki terápia (pl. Mycobacterium avium intracellulare elleni kezelés) és kortikoszteroid is.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A parotis infekcióit elsősorban Staphylococcus aureus és anaerob baktériumok okozzák, csak ritkán áll a háttérben mikobakteriális fertőzés.

A stroke miatti orvosi viziteken belül viszonylag kis hányadot tesznek ki a tünetekkel kísért carotiselzátódásban szenvedő betegek, ugyanakkor ezekben az esetekben nagyobb a rekurrens kórházi stroke és a korai halálozás kockázata a másként nem besorolt akut ischaemiás stroke (AIS) vagy tranziens ischaemiás attak (TIA) eseteihez képest. A Canadian Stroke Network 4144 beteget felölelő elemzése szerint az arteria carotis interna (ICA, internal carotid artery) extrakraniális szakaszát érintő szimptómás okklúzió az esetek 6,8%-át alkotja. Ebben az alcsoportban szignifikánsan nagyobb a rekurrens kórházi stroke (6,7% vs. 2,8%) és a halálozás kockázata (12,0% vs. 3,8%). Hasonló következtetésekre jutott a German Stroke Collaboration is 4157 AIS/TIA beteg adatai alapján: a tünetekkel kísért extrakraniális carotis-okklúzió aránya 6,5%-nak adódott; ezekben az esetekben szignifikánsan emelkedett a 72 órán belüli rekurrens stroke (7,4% vs. 3,5%) és a 100 napon belüli halálozás előfordulási aránya (21,2% vs. 10,3%). A populációs vizsgálatok (Olmsted megye, Minnesota, Egyesült Államok) ugyancsak a korai rekurrens stroke fokozott kockázatát jelezték a nyaki verőér tünetekkel kísért elzáródását követően: az első 30 napon belül az esetek 8%-ában jelentkezett, ennek csaknem fele a diagnózis felállítását követő 1 héten belül.

A Mycobacterium chimaera invazív fertőzések potenciálisan összefüggésbe hozhatók a szívműtétek során használt melegítő-hűtő egységekkel.