A kényszerbetegség (OCD), a függőség és a depresszió terápiájában is használható a betegbarát módszer.

A mentális egészség területén az elmúlt évtizedekben – többek között a klímaváltozás, a Föld erőforrásainak kimerülése, a kényszerű migráció, a járványok és a háborúk következtében – világszerte növekedett az el­látási szükséglet, miközben az ellátókapacitás csökkent. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es mentális egészségügyi jelentése szerint vi­lágszerte közel egymilliárd a mentális betegséggel érintettek száma.

Napjainkban egyre több figyelem irányul a mentális zavarok kibontako­zásának, zajlásának és kezelési vonatkozásainak immun-metabolikus ös­szefüggéseire. A mentális működéseket mélyrehatóan befolyásolják a me­tabolikus diszfunkciók, az inzulinrezisztencia, az immun- és gyulladásos folyamatok. A tudomány által feltárt összefüggésekre alapozva hatékony metabolikus intervenciókat alakíthatunk ki. Ezekkel a területekkel foglal­kozik a metabolikus pszichiátria, amely évszázados orvosi megfigyelések csíráiból napjainkban kivirágzó diszciplína.

Sikerült meghatározni, mely agyterületek lesznek hiperaktívak, ha kényszerbetegeknek dönteniük kell.

A „trichotillomania” nevű krónikus pszichiátriai zavarban a beteg kitépdesi a saját haját. Ez nemcsak ok nélküli kopaszodással (alopeciával) jár, de jelentős pszichoszociális következményeket és ritka, de súlyos komplikációkat is okoz, bár nem túl gyakori, előfordulása csak kb. 2%-os.

Az emberi mikrobiomból sikerült három olyan bakteriális metabolitot azonosítani, amelyek gátolják a SARS-CoV-2 vírusfertőzést.

Olasz kutatók szerint az akutan kezdődő gyermekkori neuropszichiátriai szindrómában gondolni kell COVID-19 fertőzésre is.

Az A csoportú béta-hemolizáló Streptococcusok súlyos posztinfekciós, nem szuppuráló, immunmediált betegségeket okozhatnak, pl. reumás lázat, reaktív artritiszt, gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai kórképeket vagy glomerulonefritiszt, főként Afrika szubszaharai régióiban, Indiában, Ausztráliában, Új-Zélandon. A reumás láz ritka, artritisszel, karditisszel vagy valvulitisszel kísért megbetegedés. A nem migrátoros jellegű reaktív artritisz bármelyik ízületet érintheti. A gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai kórképek a bazális ganglionokat támadják meg, obszesszív-kompulzív vagy tic zavarokban manifesztálódnak. A Streptococcus-fertőzést követő glomerulonefritisz klinikai képe a tünetmentes mikroszkópos hematúriától a súlyosabb formákig változhat.

Bár jól ismert, hogy a mozgás szignifikánsan csökkenti a betegek szorongását, mégis csak kevés pszichiáter szán időt arra, hogy betegeinek javasolja azt.

A járóbeteg-ellátás szintjén végzett eddigi legnagyobb volumenű vizsgálat megerősíti: a depresszió a gyermekkori obszesszív-kompulzív betegség (OCD) egyik leggyakoribb társbetegsége. A depressziós fiatalok súlyosabb OCDtünetei és gyengébb globális funkcionalitása jól rávilágít e két betegség jellegzetes társulásának klinikai jelentőségére. A depresszív tünetek nem rontják a kognitív viselkedésterápia eredményességét.