A pszichiáter és a szorongásos betegek testmozgása

Az Anxiety and Depression Association of America (ADAA) 2018. április 6.-7.-i konferenciáján több előadás hangzott el a kérdéssel kapcsolatban. Az egyik vizsgálatban 29 pszichiáter szakorvos és rezidens töltött ki névtelen kérdőívet 2015-2016-ban, és Dr. Dawn C. Roberts (Bradley University, Peoria, Illinois) szerint csak a megkérdezettek 20%-a mondta azt, hogy beszélt depressziós betegeivel a testmozgás fontosságáról. Ennek egyik okát abban kell keresni, hogy a pszichiáter maga sem szán időt a mozgásra, vagy egyszerűen nincs is ideje rá. Az is kiderült, hogy csak azok az orvosok javasolják a testedzést, akik maguk is edzenek. A pszichiáterek továbbá a konvencionális kezeléseknél kevésbé hatásos kezelésnek vélik a testedzést, és ezért kevéssé szorgalmazzák, pedig az amerikai Elmeorvosok Szövetségének guideline-ja is javasolja a testedzést depressziós betegek kezelésére. Az is érthető, hogy a pszichiáterekhez rendszerint már csak a súlyosabb esetek kerülnek, amikor az elsődleges cél a kórházi beutalás elkerülése és az öngyilkosság megelőzése.

Bár a nagy randomizált klinikai vizsgálatok egyelőre hiányoznak, néhány kis esetszámú vizsgálat már utalt arra, hogy az erős edzés javít az obszesszív-kompulzív betegségben (OCD) szenvedők hangulatán és szorongásán. Egy ilyen vizsgálatban 56, OCD-ben szenvedő beteget (átlagos életkor 38,8 év, 64% nő) soroltak két csoportba: az egyik csoportban 12 hetes aerobic edzéseket írtak elő (taposógép, bicikli, elliptikus gépek), a másik (kontrol) csoport 12 hetes egészségügyi képzésben vett részt. Az első csoportban heti 3-4 alkalommal kezdték, majd fokozatosan, akár 150 percig is növelték a heti edzés időtartamát, a másik csoport hetente – a testgyakorlás szerepét is méltató - pszichés oktatásban részesült. Az eredményeket minden héten a Yale-Brown Obsessive-Compulsive Scale, a Beck Depression Inventory és a Beck Anxiety Inventory alapján becsülték meg. Az aerobic gyakorlatokat végzők csoportjában a hangulat szignifikánsan jobban javult (P<0,0001), de lényegesen javult a szorongás (P<0,001) és a kompulzív érték is (P=0,01). A szorongás a testedzésre fordított idő hosszával arányosan javult (P=0,04). A rögeszmék nem változtak.

Egy 63 betegre kiterjedő vizsgálatban a betegeket három csoportra osztva vizsgálták a szorongásérzékenység tüneteit (AS, anxiety sensitivity am.félelem a félelemtől) tüneteit. A mérsékelt intenzitású gyakorlatokat végzők 50 percen át folyamatosan kerékpároztak (pulzusuk a maximum 70%-át érte el), az erős intenzitású csoportban a folyamatos kerékpározást 10 perces vágták tarkították (a szívverés a maximum 85%-áig emelkedett), és a harmadik csoport várakozott, ez volt a kontroll. Az Anxiety Sensitivity Index alapján mindkét edzést végző csoportban javult a szorongásérzékenység a kontroll csoporthoz képest (a mérsékelten mozgó csoportban P=0,014-gyel, az erős testmozgást végzők csoportjában p=0,035-tel). A szociális és a kognitív jellemzők azonban csak a mérsékelt tréninget végzőknél javultak (P=0,04 és P=0,03 értékekkel).  A tanulmány munkatársa, Dr. Julia Mason szerint (University of Regina, Saskatchewan, Kanada) a szorongásérzékenység esetén testreszabott gyakorlatokat kellene a betegeknek előírni.

Az ADAA jelenlegi elnöke, Dr. Beth Salcedo a Medscape Medical News kérdésére elmondta, hogy a rendszeres testedzések, de legalábbis a rövid gyakorlatok a betegség különböző szintjein is hasznosak, hatásosak. Ő napi 10 perces gyakorlatokat javasol betegeinek, hiszen, ha elérték a 10 percet, maguktól fognak hosszabb edzéseket végezni. Továbbá a naponta 10 perces séta a szabad levegőn könnyen meg is valósítható. 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > AAGP 2018

2. Anxiety and Depression Association of America (ADAA) Conference 2018