Mi az a trichotillomania?
A „trichotillomania” nevű krónikus pszichiátriai zavarban a beteg kitépdesi a saját haját. Ez nemcsak ok nélküli kopaszodással (alopeciával) jár, de jelentős pszichoszociális következményeket és ritka, de súlyos komplikációkat is okoz, bár nem túl gyakori, előfordulása csak kb. 2%-os.
A betegség első észlelése valószínűleg Hippokratesig nyúlik vissza, de a modern orvoslás korában a francia bőrgyógyász, François Hallopeau tárgyalta először a 19. században. A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) előtti időkben nem is tudták elnevezni a betegséget, de úgy írták le, hogy „fiatal férfiak ismeretlen okból kitépdesik a hajukat”. A korai esetleírások nem szolgáltattak pszichológiai értékeléseket.
A jelenlegi DSM-5 kritériumok szerint a vissza-visszatérő hajtépés és annak abbahagyására való képtelenség a hajzat jelentős ritkulását, vagy hajvesztést okoz, melyek miatt különböző mértékű zavarok, vagy működési hiányosságok következnek be. A betegség általánosságban a korai serdülőkorban, a pubertás után, 12-15 éves korban kezdődik, bár egészen gyermek- és idősebb korban is megjelenhet.
Bár a trichotillomaniát az obszesszív-kompulzív zavarok közé (OCD-k közé) sorolja a DSM-5, de ez változóban van, ugyanis a betegek többnyire rituálé-szerűen általában este, lefekvés előtt tépdesik saját hajukat. Őket a kompulziós (kényszeres) OCD-s betegek közé sorolhatjuk: mikor a DSM-5 2013-ban megjelent, az OCD-be sorolták őket. Ma már úgy gondoljuk, hogy ez csak az OCD rokona, mivel kompulzív minőségű, de nincs mögötte valódi obszesszív elképzelés, amit az is bizonyít, hogy az OCD kezelésére első választású kezelésre használt szerotonin visszavétel gátlók nem igazán segítenek a hajtépésben. Ha a trichotillimániás betegen akarunk segíteni, először az OCD kezelésében jártas orvoshoz forduljunk.
A trichotillomanianémi átfedést mutat a bőr-csipkedéssel, ami gyakran családinak látszik: pl. az anya huzigálja a haját, a gyerek meg csipkedi a bőrét, ami nagyon hasonlít ez a körömrágáshoz. Több kutatásban kimutatták, hogy sok trichotillomaniás családban alkohol-, vagy kábítószer abúzus lehetett. Emiatt egyesek a trichotillomania két alcsoportját különböztetik meg: az egyik leginkább egy OCD-betegség, a másik pedig inkább egy addikció. A betegség nem válik önveszélyessé.
A trichotillomaniához komplikációk is társulhatnak, a betegek kb. 10%-a megeszik a hajukat (bár inkább a körömrágókra jellemző, hogy lenyelik a lerágott körmüket). Mivel a haj (szőr) nem emészthető, dugót (bezoárt) képez az emésztőrendszerben, ami életveszélyes bél-perforációhoz vezethet.
Egy 2021-es vizsgálatban kimutatták, hogy a trichotillomaniás betegek kb. negyede magától meggyógyul, hasonlóan számos, magától is megoldódó mentális problémához (pl. alkohol-függőséghez, játékszenvedélyhez, OCD-hez). A magától nem megoldódó trichotillomania kezelésre szorul, amelynek megkívánt célja a tépkedés teljes abbahagyása lenne, realisztikus célja viszont a tépkedés csökkentése egy jobb életminőség elérése érdekében. A kezelés a habitus valamiféle megváltoztatásából áll, melynek sok változata alakult ki az évek során. Ebben szerepel, hogy valami mást kell csinálni a kezekkel, ellensúlyozni kell az indítékokat, a szorongást és közömbösíteni a stressz érzését. Ez minden embernél különbözik. Az FDA nem törzskönyvezett gyógyszert a trichotillomania kezelésére, de leginkább az N-acetilciszteint, egy glutamát modulátort lehet használni.
Forrás:
Watson J. Trichotillomania: what you need to know about this common hair-pulling disorder. Medscape Psychiatry. April 04, 2022.
