Sikerült meghatározni, mely agyterületek lesznek hiperaktívak, ha kényszerbetegeknek dönteniük kell.

A „trichotillomania” nevű krónikus pszichiátriai zavarban a beteg kitépdesi a saját haját. Ez nemcsak ok nélküli kopaszodással (alopeciával) jár, de jelentős pszichoszociális következményeket és ritka, de súlyos komplikációkat is okoz, bár nem túl gyakori, előfordulása csak kb. 2%-os.

Az emberi mikrobiomból sikerült három olyan bakteriális metabolitot azonosítani, amelyek gátolják a SARS-CoV-2 vírusfertőzést.

Olasz kutatók szerint az akutan kezdődő gyermekkori neuropszichiátriai szindrómában gondolni kell COVID-19 fertőzésre is.

Az A csoportú béta-hemolizáló Streptococcusok súlyos posztinfekciós, nem szuppuráló, immunmediált betegségeket okozhatnak, pl. reumás lázat, reaktív artritiszt, gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai kórképeket vagy glomerulonefritiszt, főként Afrika szubszaharai régióiban, Indiában, Ausztráliában, Új-Zélandon. A reumás láz ritka, artritisszel, karditisszel vagy valvulitisszel kísért megbetegedés. A nem migrátoros jellegű reaktív artritisz bármelyik ízületet érintheti. A gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai kórképek a bazális ganglionokat támadják meg, obszesszív-kompulzív vagy tic zavarokban manifesztálódnak. A Streptococcus-fertőzést követő glomerulonefritisz klinikai képe a tünetmentes mikroszkópos hematúriától a súlyosabb formákig változhat.

Bár jól ismert, hogy a mozgás szignifikánsan csökkenti a betegek szorongását, mégis csak kevés pszichiáter szán időt arra, hogy betegeinek javasolja azt.

A járóbeteg-ellátás szintjén végzett eddigi legnagyobb volumenű vizsgálat megerősíti: a depresszió a gyermekkori obszesszív-kompulzív betegség (OCD) egyik leggyakoribb társbetegsége. A depressziós fiatalok súlyosabb OCDtünetei és gyengébb globális funkcionalitása jól rávilágít e két betegség jellegzetes társulásának klinikai jelentőségére. A depresszív tünetek nem rontják a kognitív viselkedésterápia eredményességét.

A rezisztens bipoláris depresszió kezelésében az elektrokonvulzív és a gyógyszeres terápia kevéssé tartós hatása okán folyamatosan kutatják az újabb kezelési lehetőségeket.

A kényszerbetegségben szenvedőknél szignifikánsan gyakoribbak bizonyos pontmutációk – ezek egyike a tanulással és a memóriafunkciókkal kapcsolatban álló PTPRD gént érinti.

A kényszerbetegség (obsessive- compulsive disorder, OCD) olyan neuropszichiátriai megbetegedés, amelyben a beteget újra és újra visszatérő kellemetlen gondolatok gyötrik, illetve a beteg ismétlődő cselekvéssorral vagy lelki rituálékkal igyekszik úrrá lenni szorongásán.