Az autoimmun szerológiai diagnosztika központi szerepet játszik a nefrológia és a reumatológia területén számos olyan betegség felismerésében, amely kezelés nélkül vagy későn felismerve nagy morbiditással és halálo­zással járhat. Ezen autoimmun betegségek későbbi lefolyása szempontjából alapvető fontosságú a korai felismerés és kezelés. A racionális antitest-diagnosztika fontos része a kórismézésnek és a követésnek.

A tüdőtágulás, a tüdőfibrózis és a COVID-19 következményeinek gyógyításában segíthet az új immunszuppresszió nélküli eljárás.

Egy retrospektív tanulmányban igazolódott, hogy a perianális Crohn-betegségben (pCD-ben) az elsőként, vagy később bevezetett biológiai terápia befolyásolhatja a betegség hosszútávú kimenetelét.

A pajzsmirigy funkcionális betegségei kihatással vannak a testsúlyra. Régóta ismert tény, hogy manifeszt hyperthyreosis esetén csökken, míg pajzsmirigy-alulműködés esetén gyarapodik a testsúly. Kérdéses, hogy a szubklinikai funkciózavarok is befolyásolják-e a testsúlyt, valamint hogy a súlyfelesleg milyen hatással bír a pajzsmirigyfunkcióra. A cikk rövid összefoglalást kíván adni a TSH és a testsúly közötti összefüggésről, az elmúlt években e témában megjelent jelentősebb közlemények eredményeiről. 

Bevezetés
Jelenleg hat különböző hatásmechanizmussal bíró gyógyszercsoport áll rendelkezésre a myeloma multiplex (MM) kezelésére: alkilálószerek, szteroidok, immunmodulánsok (IMiD-ek), proteaszómagátlók (PI-k), hisztondeacetiláz-gátlók (DACI-k) és monoklonális antitestek (mAb-k). Az elmúlt 5 évben számos új gyógyszert törzskönyveztek, mint pl. a pomalidomidot (3. generációs IMiD), a karfilzomibot, az ixazomibot (2. generációs PI-k), a panobinostatot (DACI) és két monoklonális antitestet, az elotuzumabot és a daratumumabot. Az új gyógyszerek megváltoztatták a myeloma multiplex kezelési stratégiáját, ami az átlagos túlélés jelentős javulását eredményezte, mely manapság 6–10 évre tehető. A közlemény öt esetismertetésen keresztül mutatja be a myeloma kezelési lehetőségeit első vonalban és relapszus esetén. Az egyes esetek főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

Az elsődleges csilló-diszkinézia egy ritka autoszomális recesszív rendellenesség, mely krónikus alsó vagy felső légúti megbetegedéshez vezet. A betegség jobb megértéséhez most egy nemzetközi regisztrációs platformot hoztak létre.

A genetikai hajlamtól függ a zaj okozta halláskárosodás kockázata, állítja egy kínai tanulmány a protokadherin 15 genetikai variánsát és ezek interakcióját vizsgálva.

A gyermekkori gyulladásos bélbetegség (IBD: inflammatory bowel disease) incidenciája, különösen a Crohn-betegségé a nemzetközi felmérések alapján egyre növekszik. Az összes IBD-eset 10–25 százaléka gyermekkorban vagy serdülőkorban kerül kórismézésre.