Crohn-betegség biológiai terápiája és a betegség kimenetele

Dr. John Gubatan (Stanford University, California) és munkatársainak a Journal of Clinical Gastroenterology-ban megjelent közleménye szerint a tumor- necrosis-faktor alfa elleni (anti-TNF) anyagok, vagy az ustekinumab első vonalban való alkalmazásával szignifikánsan csökken a perianális abscessusok 5 éven belüli ismételt megjelenése a biológiai kezelésben nem részesülőkhöz képest -  míg a vedolizumab kezelés nem járt kedvező eredménnyel. Az elsőnek használt anti-TNF hatóanyag sikertelensége esetén egy másik anti-TNF-anyagra való átállás a leghatásosabb lehetőség.

A pCD egy aggresszív fenotípus, de a kezelésére alkalmazott biológiai szerek hatásáról csak korlátozott adatok álltak rendelkezésre. Ebben az úttörő vizsgálatban arra a kérdésre vártak választ, hogy a perianális betegség diagnózisa idején milyen biológiai kezelést kell használni, és az első anti-TNF sikertelensége után egy váltott biológiai kezeléssel milyen hosszútávú eredményeket lehet elérni.

1998 és 2020 között a Stanford Egyetemen kezelt 311 pCD-ben szenvedő beteget vettek be a vizsgálatba. A diagnózis idején 168 betegnél indítottak biológiai kezelést (leggyakrabban n = 138 anti-TNF alfa anyaggal: infliximab, adalimumab), 14 esetben vedolizumabbal, 16 esetben ustekinumabbal. A hatásosságot 5 év múltán a biológiailag nem kezelt esetekkel hasonlították össze és a következőket vették tekintetbe: a sebészi beavatkozás, colectomia ill. széklet elterelés szükségessége, sipoly záródás, a perianális tályog kiújulása. A diagnózis idején bevezetett anti-TNF kezelés csökkentette a perianális abscessusok ismétlődését (HR: 0,48, 95%CI 0,32-0,74), az ustekinumab használata növelte a perianális sipolyok záródását (HR: 3,58, 95%CI 1,04-12,35), és szintén csökkentette a perianális tályogok kiújulását (HR: 0,20, 95%CI 0,07-0,56). Ezzel szemben a vedolizumab nem járt semmilyen előnnyel a követési idő során.

Egyik biológiai hatóanyag sem volt hatással a sebészi beavatkozások, a colectomia, vagy a széklet elterelés arányaira.

A további analízisek során az első anti-TNF kezelés sikertelensége után bevezetett második vonalban adott biológiai kezeléseket értékelték. Egy másik anti-TNF-kezelésre való váltás jóval hatásosabb volt az ustekinumabra való váltásnál, csökkent a colectomia (HR: 0,20, 95%CI 0,04-0,90) és a végleges széklet-elterelés szükségessége (HR: 0,16, 95%CI 0,03-0,94). Viszont az ustekinuzabra való váltás jóval hatásosabb volt, mint a vedolizumabra való válták a perianális sipolyok záródásának tekintetében (HR: 0,22, 95%CI 0,05-0,96).

Egy másik anti-TNF anyagra, vagy ustekinumabra való váltás kedvezőbb 5 éves eredményekkel járt, mint a vedolizumabra való váltás. Az eredmények igazolására azonban fej-fej melletti vizsgálatok lennének szükségesek.

Dr. Jordan E. Axelrad (NYU Langone Health, New York) rámutatott, hogy egy nagyon nehezen kezelhető betegségről volt szó, melyben csak korlátozott adataink vannak a betegség kimeneteléről. Méltányolta, hogy részletezték a pCD klinikai megjelenését: 10% fekély, 23,2% fissura, 76,1% tályog, 84,2%-ban sipoly. A hatásossági adatok nagyon fontosak a biológiai kezeléseket választó orvosok számára – de szükségesek a fej-fej melletti összehasonlítások.

A vizsgálatban résztvevő biológikumok különböző mértékben voltak hatásosak, de a sebészi beavatkozások arányát nem csökkentették. Ez újra megmutatta, hogy milyen változatosak és komplexek ezek a betegek. A jó kezelések ellenére nem tudtuk megváltoztatni a sebészi beavatkozások szükségességét.

Forrás:

Pass W. Biologic choice may affect perianal Crohn’s disease outcomes. MDedge News. July 22, 2022.

Gubatan J, Spencer F, Levitte S, et al. Rates and predictors of long-term clinical outcomes in patients with perianal Crohn’s disease on biologic therapy. J Clin Gastroenterology. June 10, 2022. doi: 10.1097/MCG.0000000000001729