Olyan asszociációt mutattak ki a két állapot között, ami valószínűleg túlmutat a dopaminerg rendszer diszfunkcióján.

 A nyugtalan láb szindróma (RLS) erős mozgáskésztetéssel jellemzett pri­mer alvászavar, melyhez rendszerint paresztézia társul, és nyugalomban – főleg este vagy éjszaka – jelenik meg vagy romlik, és aktivitásra oldódik. A lábakban érzett diszkomfortérzet súlyossága cirkadián ritmust követ, éjfél utáni maximummal. Az RLS tünetei jelentős hatással vannak az éjjeli alvás­ra és a nappali teljesítőképességre. Bár az RLS-t felnőttkori betegségnek gondolják, gyakori a gyermekek esetében is, akiknél könnyen félrediag­nosztizálják. A patofiziológiájában szerepet játszó neuronális szubsztrát lokalizációja még ellentmondásos, azonban egyre bizonyosabb a betegek agyi vashiánya. Mivel hatékonyak és kevés mellékhatást okoznak, a dopamin-agonistákat tartjuk első vonalbeli szereknek, de opioidok, antikonvulzív szerek és benzodiazepinek felírására is sor kerülhet.

A nyugtalan láb szindróma összefüggésbe hozható a demencia megnövekedett kockázatával az idősebb felnőttek körében.

A nyugtalan láb szindrómát (RLS) az öngyilkosság és az önsértő gondolatok rizikófaktoraként tartják számon, de az összefüggés mögött meghúzódó mechanizmusokat eddig nem azonosították hitelt érdemlően. Úgy tűnik, hogy a kapcsolat független a depressziótól, az alvászavaroktól és egyéb vizsgált tényezőktől.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

Az alvás-ébrenléti ciklus cirkadián ritmusának felborulása a major depresszió egyik legjellemzőbb élettani kísérőjelensége és gyakran prominens tünete. A betegek legalább 70%-ában törvényszerűen megjelenik, fokozódása sokszor egy kezdődő major depressziós epizód – vagy a relapszus – előjele, illetve kockázati tényezője.

Egyre inkább terjed az a szemlélet, mely szerint a Parkinson-kór komplex betegség, mely a motoros rendszer progresszív neurodegeneratív megbetegedése mellett számos nem motoros tünettel: autonóm diszfunkcióval, alvászavarral, neuropszichiátriai problémákkal, fájdalommal is jár, melyek gyakran aluldiagnosztizáltak. Felismerésük, komplex kezelésük fontos feladat.

Az American Academy of Neurology 64. kongresszusán arról számoltak be, hogy a küzdősportok kapcsán elszenvedett ismétlődő koponyatraumák hatására már évekkel a kimutatható kognitív károsodás előtt csökken egyes agyi struktúrák térfogata.

A nyugtalan láb szindróma a felnőttek kb. 10%-át érinti. A betegek harmadának tünetei tesznek szükségessé orvosi kezelést. A szindróma lehet primer vagy (vashiánnyal, terhességgel, veseelégtelenséggel, bizonyos gyógyszerek szedésével összefüggő) szekunder állapot.

A Tourette-szindróma a motoros és vokális tic egyik fő oka. Gyakran áll kapcsolatban obszesszív-kompulzív zavarral, figyelemhiány-hiperaktivitás zavarral és más pszichiátriai betegségekkel. Biológiai, genetikai és képalkotási jellemzői alapján ma már inkább a neurológiai zavarokhoz soroljuk.