Egy kettős vak, randomizált, ellenőrzött vizsgálat korai eredményei szerint az újszülöttek életének első 3 hónapja alatt végzett nagydózisú, közvetlen UV sugárkezelés hatására csökken a proinflammatorikus immunmarkerek megjelenése és kevesebb az ekcéma gyakorisága.

Az uszodában, strandokon, fürdőkben szerezhető bőrfertőzéseket fog­lalja össze a közlemény. Leggyakoribbak a bakteriális fertőzések, neveze­tesen a Pseudomonas aeruginosa okozta follikulitisz/dermatitisz, mely el­sősorban meleg vizű medencékben, szállodai wellness fürdőkben terjed.

Rohamosan növekszik az agresszív Merkel-sejtes bőrdaganat előfordulása az USA-ban.

Az allergológiai in vivodiagnosztika legmegbízhatóbb módszere az epikután próba. A tesztelés során a feltételezetten szenzibilizált beteg provokációja történik, a jelentkező bőrreakciók a már előzőleg kialakult (elsősorban késői típusú) allergia bizonyítékát adhatják. A teszt diagnosz­tikus felhasználhatóságát a megfelelő indikáció, a standard metodika és az eredmény pontos szakmai értékelése biztosítja.

Az élelmiszer- és a kozmetikai iparban, bőrgyógyászati készítményekben alkalmazott mikronizált titándioxid egészségügyi kockázatot jelenthet.

Brit kutatók új vizsgálómódszerével bármilyen korai stádiumú daganatos elváltozás jelenléte kimutatható a vérből, a fehérvérsejtek UV-A sugárzás hatására elszenvedett károsodása alapján.  A limfocita-genomszenzitivitási vizsgálat a rákelőző állapotok felismerésére is alkalmas.

A Hodgkin-kóros megbetegedés kockázata és az ultraibolya sugárzásnak kitettség fordított arányban áll egymással, a megfelelő UV expozíciónak kitett egyénekben akár 20-30%-al is csökkenhet a megbetegedés kockázata.

Több mint ötven, szisztémás szklerózisban szenvedő beteg részesült 2009 óta fotoferezis kezelésben a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudo­mányi Centrumának Klinikai Immunológiai Tanszékén. Írásunkban a sziszté­más szklerózis klinikumának és patogenezisének rövid áttekintését követően a fotoferezis terápia múltjáról és jelenéről, illetve saját tapasztalatainkról számolunk be a Tisztelt Olvasónak.

A malignus melanóma patológiai klasszifikációja az utóbbi években csak az UV-besugárzással kapcsolatos jelenségek tekintetében változott. Ugyanakkor megszületett a melanóma molekuláris klasszifikációja, amely a három leggyakoribb génhiba mellett (BRAF, NRAS, CKIT) számos ritkább altípust azonosított. Ezek a markerek azonban nem alkalmasak a jó- és rosszindulatú melanocitás léziók elkülönítésére. Erre a célra az ún. melanómamarkerek sem alkalmasak, mivel ezek döntően a melanoszómákat alkotó fehérjék, amelyek elsősorban a differenciáldiagnosztikában nyújtanak segítséget. Újabban in situ hibridizációs eljárásokat alakítottak ki, melyek elég specifikusak a malignus pigmentsejtes léziókra. Újabb gondot okozhatnak az áttéti szövetekben (nyirokcsomó, bél, agy) normálisan is jelen lévő melanociták, mert ilyenkor csak molekuláris eszközökkel lehet a melanómasejteket azonosítani. Magyar Onkológia 57:73–78, 2013

Kulcsszavak: melanóma, molekuláris klasszifikáció, markerek

A 19. században az iparvárosok gyermekkorú lakosságát tömegesen érintő angolkórról kiderült, hogy a D-vitamin hiánya felelős a tüneteiért. E felismerés nyomán különböző élelmiszereket D-vitaminnal kezdtek dúsítani, ami megoldást jelentett a hiányállapot okozta jelentős egészségkárosodásra.