A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

A közösségben szerzett tüdőgyulladás napjainkban is igen gyakori és veze­tő haláloki tényezőként szerepel világszerte. Emiatt a kórkép morbiditási és mortalitási mutatóinak globális szintű csökkentése nagy jelentőséggel bír. Ennek alappillérei a hatékonyan működő prevenciós programok, a gyors és szenzitív diagnosztika, valamint az adekvát empirikus antibiotikum ajánlások.

A gyulladásos bélbetegségek patomechanizmusában genetikai és környe­zeti tényezők modulálják az immunrendszer működését, melyet a bélflóra összetétele és metabolikus aktivitása is befolyásol. A TNF-α központi sze­repet tölt be a betegség immunpatogenezisében. E proinflammatorikus citokin célzott antitestekkel történő gátlása, a TNF-gátló-kezelés forradal­masította a gyulladásos bélbetegségek kezelését mintegy két évtizeddel ezelőtt. Hatékonyságát azóta számtalan vizsgálat és a mindennapi klinikai gyakorlat is bizonyította; a napi rutin során megtanultuk, hogyan tegyük minél hatékonyabbá a kezelést.

Amerikai kutatók új kismolekulás hatóanyagot fejlesztettek ki övsömör, herpesz és bárányhimlő kezelésére.

Egy új elemzés szerint a súlyos fertőzések aránya valós körülmények között végzett magasabb krónikus limfoid leukémiában (CLL) vagy B‑sejtes limfómában szenvedő betegeknél, mint amit a klinikai vizsgálatok mutatnak.

Az FDA június 10-én engedélyezte a TruDiagnosis molekuláris diagnosztikai készülék forgalmazását.

A varicella zoster vírus (VZV) a központi idegrendszeri infekciók egyik leggyakoribb kórokozója, melynek kapcsán többek között encephalitis, meningitis, facialis paresissel kísért Ramsay–Hunt­szindróma vagy stroke­ra emlékeztető tünetekkel járó vasculitis alakulhat ki. Az antivirális szerek bevezetése ellenére továbbra is előfordulnak súlyos idegrendszeri szövődmények. A VZV okozta encephalitis súlyos neurológiai következménye lehet kognitív deficitek kialakulása, míg például a Ramsay– Hunt­szindróma ilyen szempontból benignusabb megbetegedés.

Egy varicella zoster vírus (VZV) dinamikus transzmissziós modellben az exogén és endogén erősítő hatások relatív súlyozásával kapcsolatos feltételezéseknek fontos hatása lehet a megjósolt herpes zoster (HZ) teherre a gyermekkori varicella-oltás bevezetését követően. Úgy tűnik, hogy a HZ-teher az általános populációban minden erősítő súlyozásnál csökken, azonban ezt a hatást megelőzi egy átmeneti növekedés a HZ-incidenciában, amikor egyedül az exogén erősítő hatást veszik figyelembe.  A HZ incidenciában megjósolt növekedés jelentősen csökken, ha az endogén erősítő hatásnak feltehetően akár csak egy kis súlya is van. Az endogén erősítő hatás így részben magyarázhatja a különbséget a való világban bizonyítottan létező, a gyermekkori varicella oltást használó országok HZ-terhe és a csak exogén erősítés feltételezésen alapuló modell projekciók között. Úgy tűnik, egy biztonságos és hatékony varicella-oltás a legígéretesebb a vírus által okozott akár hosszú távú problémák kezelésére.

A betegek és közvetlen kontaktjaik immunizációja a mai napig csak szűk körben használt lehetőség a fertőzésmegelőzésre a szolidszerv- és csont­velőtranszplantáltak és a transzplantációra várók gondozásában. A bete­gek immunizálását a helyi jellemzőkkel kiegészített nemzetközi ajánlások szabályozzák. Az evidenciákkal megalapozott, klinikai tapasztalattal bő­vített gyakorlat alkalmazásában a legnagyobb biztonságra és optimális hatékonyságra kell törekedni.

Az EMA forgalomba hozatali engedélyt adott az övsömör és posztherpeszes neuralgia megelőzésére 50 év feletti betegek részére ajánlott rekombináns, adjuvált Shingrix vakcina.