Fertőzések CLL-ben és limfómában
Egy új elemzés szerint a súlyos fertőzések aránya valós körülmények között végzett magasabb krónikus limfoid leukémiában (CLL) vagy B‑sejtes limfómában szenvedő betegeknél, mint amit a klinikai vizsgálatok mutatnak.
- Az ibrutinib és a kemoterápia összehasonlítása idős, korábban nem kezelt CLL-es betegek körében
- Idős krónikus lymphoid leukaemiás betegek első vonalbeli ibrutinibkezelésének hosszú távú hatékonysága és részletes klinikai utánkövetése
- Krónikus és kislimfocitás leukémia elleni szerkombinációt
- Új protein-kináz gátló krónikus limfocitás leukémia kezelésére
A vizsgálat célja, hogy a különböző gyógyszereket szedő - ibrutinib, idelalizib, venetoclax - CLL‑ben vagy B-sejtes limfómában szenvedő betegek valós fertőzési arányáról adjon átfogóbb képet, mert klinikai vizsgálatokból csak korlátozott adatok állnak rendelkezésre. Az eredmények szerint valós környezetben a súlyos fertőzés kockázata a korábban gondoltaknál magasabb, amit a rossz általános állapot és a magas komorbiditás tovább növel.
Mind a leukémia, mind a gyógyszerek megzavarhatják az immunrendszer működését. Az ibrutinib például gátolja az interleukin-2-indukálható T-sejt kinázt, amelynek szerepe van a T-sejtek érésében. Az idelalizib csökkenti a szabályozó T-sejtek aktivitását, valamint a természetes ölősejt és a neutrofil gyulladásos válaszokat. A venetoclax alkalmazása esetén pedig gyakoribb a neutropenia.
Az új, retrospektív, egyközpontú vizsgálatban az ausztrál kutatók 2014 és 2021 között követték nyomon a gyógyszeres kezelésben részesülő felnőtt betegeket. Az elsődleges kimenetel a 3. vagy magasabb fokú súlyos fertőzés volt. Kizárási kritérium volt a 30 napnál rövidebb ideig tartó vagy más indikáció, például primer központi idegrendszeri limfóma miatti kezelés. A 67 beteg közül 53 beteg ibrutinibet, 8 beteg idelalizibet és 6 beteg venetoclaxot kapott. 11 beteg pedig egynél több gyógyszert. Az átlagéletkor 73 év volt, és a betegek 73%-a férfi volt.
A kezelés vége vagy az adatok összegzése előtt a betegek átlagosan 23,3 hónapig szedték az ibrutinibet, 4,8 hónapig az idelalizibet, illetve 3,5 hónapig a venetoklaxot. A betegeknek általánosan antimikrobás szereket írtak fel a Pneumocystis jirovecii pneumonia és a Herpes simplex vírus (HSV)/Varicella zoster vírus (VZV) fertőzés megelőzésére.
A betegek 48%-ának legalább egy súlyos fertőzése volt. Az ibrutinibet kapók 45%-ánál, az idelalizibet kapók 63%-ánál, a venetoclaxot kapók 50%-ánál fordult elő súlyos fertőzés. Hét beteg halt bele a fertőzésekbe. Összehasonlításképpen, CLL betegek klinikai vizsgálataiból származó adatok a következőket mutatják: ibrutinib esetén 12,8–45% az általános fertőzési arány 27–65 hónap átlagos követési idő mellett, az idelalizib esetén 28%, míg venetoclax esetén 17,5-22%-os a fertőzési arány.
A vizsgálat szerint a rossz általános állapot és a társbetegségek hozzájárulnak a fertőzés magasabb kockázatához. A fertőzések átlagosan 5,4 hónap után jelentkeztek.
A vezető szerző kiemelte, hogy az új vizsgálatban részt vevő betegek többsége relabáló vagy refrakter beteg volt. A fertőzés kockázata a valós első vonalbeli kezelésben ismeretlen - mondta. Továbbá, a vizsgálat mérete és a jelentős antimikrobiális profilaxis alkalmazása miatt ezeknek a betegeknek az optimális profilaxisa továbbra sem tisztázott.
