Egy AI algoritmus képes meghatározni, mely betegek számára lehet leginkább kedvező a bevacizumab terápia.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a refrakter hipotenzió kezelésére szolgáló Giapreza (angiotenzin II acetát) készítményt.

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

A szinkópe ellátásában szoros együttműködésre van szükség a sürgősségi szakember, a kardiológus és a neurológus között, de szükség lehet a kép­alkotó szakmák közreműködésére is. A szinkópe komplex ellátása talán az egyik legjobb példája annak a szükségszerű, s már nemcsak Nyugat- Európában, hanem a kontinens számos országában megfigyelhető para­digmaváltásnak, mely a sürgősségi rendszeren mint felületen megjelenő gyors, költséghatékony és a betegbiztonságot előtérbe helyező szemléletet képviseli.

A megfelelő kezeléshez ismernünk kell, hogy a terhesség hogyan befolyásolja a migrénes rohamot és viszont, a terhesség alatt milyen farmakokinetikai változások mennek végbe az anya szervezetében, ezek hogyan befolyásolják a különböző gyógyszerek hatékonyságát, valamint milyen gyakorisággal várhatunk az adott készítménytől magzatkárosító hatást és ezek a hatások milyen típusúak.

Egy európai vizsgálat szerint az antioxidánsokban gazdag táplálkozás csökkenti a műtétek utáni pitvarfibrilláció kockázatát.

Újabb vizsgálat támasztja alá, hogy a kakaó flavonoljai, szelektív módon,a gyrus denttatus serkentésével csökkenthetik a természetes öregedéssel járó kognitív funkciók hanyatlását.

Az Orvostovábbképző Szemle legfrissebb számának Szimpózium rovata két izgalmas témát taglal: az átmeneti agyi keringési zavar (TIA) diagnosztikáját, kezelését, illetve az arteria carotis dezobliterációját (sztent vs. endarterektómia).

Az akut vesekárosodás a vese inkretorikus és exkretorikus működésének hirtelen, sokszor többszervi elégtelenség részeként fellépő zavara. Az extrakorporális kezelés korai megkezdése csökkentheti a kritikus állapotú betegek halálozását. Minden kritikus állapotú betegnek szüksége van bizonyos dialízisdózisra, de a dózis e határérték fölötti további növelése nem javítja a túlélést a teljes, inhomogén betegcsoportban.