Égési sérülteknél alapvető fontosságú a mihamarabbi, égési centrumban
történő, adekvát kezelés. Fontos a kalkulált folyadékszükséglet rendszeres
újraértékelése és szükség szerinti revideálása a túlzott folyadéktöltés
vagy az elégtelen folyadékbevitel elkerülése céljából. Míg a felületes
égések (I. vagy II.a fokú) heg nélkül gyógyulhatnak, a II.b fokú vagy mélyebb
sérülések esetén műtéti ellátás vagy speciális sebfedés szükséges.
Az égési sebek sztáziszónájában a sérülés utáni napokban elmélyülhet
a seb, ezért a kiterjedt égések esetén a mélység újraértékelése javasolt.
Nekrotikus szövet esetén nekrektómia végzendő proteolitikus enzimeket
tartalmazó készítménnyel, vagy tangenciális módon az életképes
sebalapig vagy epifasciális módon, az elhalt szövet izomfasciáig történő
réteges sebészi eltávolítása útján. A hagyományos sebfedő módszerek
mellett autológ bőrtranszplantáció lehetséges.

Jelentős változások kerültek be a Kidney Disease: Improving Global Outcomes (KDIGO) szervezet krónikus vesebetegség kezelésére vonatkozó ajánlásaiba.

A súlyos sérülések és csonttörések regenerációt segítő új fejlesztés a regeneratív hematómák kialakítását utánozza.

Az SGLT2-gátlók krónikus vesebetegségben igazoltan csökkentik a halálo­zás és a veseelégtelenség kockázatát, alkalmazásuk azonban ritkább, mint az irányelvek alapján várható lenne. Az ausztrál népességre reprezentatív tanulmány szerint a krónikus vesebetegek 44,2%-a alkalmas lenne SGLT2- gátló kezelésre, és a megfelelő terápia alkalmazásával évente 1312-vel csökkenne a kialakuló veseelégtelenség, 3644-gyel pedig a kardiorenális események száma Ausztráliában. Eredményeik alapján az SGLT2-gátlók széles körű, megfelelő alkalmazása populációszinten is jelentős egészség­ügyi előnnyel járna.

The Lancet Regional Health – Western Pacific, 2024. február

Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető. 

A neovaszkuláris időskori makuladegeneráció kialakulásában az angiogenezis kulcsfontosságú szerepet játszik. A neovaszkularizációért elsősor­ban a VEGF felelős, de más faktorok (Ang-1, Ang-2, növekedési faktorok) is részt vesznek a betegség létrejöttében. Az intravitreális VEGF-gátlók jelentős áttörést hoztak a kórkép ellátásában, a hosszú hatású készítményekkel pedig kedvezőbb betegségkontroll érhető el. Az alábbiakban a jelenleg elérhető VEGF-ellenes készítmények farmakokinetikai tulajdonságait és klinikai ered­ményeit, valamint a hosszú távú betegségkontroll lehetőségeit mutatjuk be.

International Journal of Molecular Sciences, 2024. április

Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A pajzsmirigyhormonnal szembeni csökkent központi érzékenység krónikus vesebetegségben összefüggésbe hozható a halálozás fokozott kockázatával normális pajzsmirigyműködés esetén is.

Az előrehaladott hasnyálmirigy-ductális adenokarcinómában adott liposzómás nanolipozomális irinotecan az előzetes kezelésektől függetlenül javítja a túlélést.

A primer sclerotizáló cholangitis (PSC) ismeretlen etiológiájú, immun-patomechanizmusú, krónikus epeúti gyulladással járó kórkép, melynek során epeúti szűkületek és tágulatok alakulnak ki, ezek következményeivel és jellegzetes szövődményekkel. Gyakran társul idiopátiás gyulladásos bélbetegségekhez. Klinikuma a tünetekkel nem járó laboratóriumi eltéré­sektől a súlyos cholangitisig és májelégtelenségig, májzsugorig terjed. Mind a cholangiocellularis carcinoma (CCA), mind a vastagbélrák (CRC) kockázati tényezője, elkülönítése a CCA-tól rendkívül fontos, de nem mindig egyszerű. Kezelése jelenleg még nem megoldott. A progresszió és a szövődmények korai felismeréséhez szoros követés szükséges. A közelmúltban a PSC-re vonatkozó új nemzetközi szakmai ajánlások láttak napvilágot.^1,2