Egy sebészeti beavatkozás nélkül, endoszkóposan behelyezhető eszköz állati modellekben jelentősen csökkentette a testsúlygyarapodást és javította az inzulin hasznosulását. 

A SURMOUNT-1 vizsgálat legújabb eredményei szerint nem csak jelentős testsúlycsökkenést, hanem testösszetétel javulást is sikerült elérni a tirzepatiddal felnőtteknél krónikus testsúlykezelés céljából.

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, amely élethosszig tartó kezelést igényel. A terápia multidiszciplináris jellegű és összetett. Az életmód-terá­pia minden esetben az alap, amelyhez csatlakoznak – megfelelő indikáció esetén – a gyógyszeres és a bariátriai sebészeti beavatkozások. Az elhízás gyógyszeres terápiája sokáig kudarctörténetnek bizonyult, mivel több a már kivont hatóanyag, mint a jelenleg is alkalmazott. Aktuálisan a GLP1- receptor-agonisták (GLP1-RA) jelentik az elhízás gyógyszeres kezelésének egyik legsikeresebb vonalát. A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) az elhízás egyik kevéssé ismert, de gyakori kísérője. Kezelésére elsősorban a test­tömeg csökkentése jön szóba, gyógyszeres terápiájára számos vizsgálat történt a GLP1-RA-kkal, egyelőre átütő siker nélkül.

Egy montreali vizsgálat szerint 5 éves időszakon túl is fennmaradnak a bariátriai műtétek testsúlycsökkentő és egyéb pozitív hatásai.

Az endoszkópos ultrahang (EUS) kifejlesztésének elsődleges célja az 1970- es évek végén a pancreatobiliaris rendszer hatékonyabb, pontosabb vizs­gálata volt. Az 1990-es évek elejétől a lineáris eszközök és mintavételi tűk megjelenésével már lehetőség nyílt citológiai mintavételre is. Innentől pedig már előre látható volt, hogy az endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfiához (ERCP) hasonlóan az EUS is egyre inkább terápiás eszközzé kezd válni. 1995-ben jelentek meg az első közlemények, hogy endoszonográfia segítségével készítettek pancreato- és cholangiogramot. Nem sokkal ezt követően már publikálták is az első EUS-asszisztált epeúti kanülálások eredményeit.

Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

Jól ismert tény, hogy az elhízás számos betegség önálló kockázati ténye­zője. Ide tartoznak egyes rosszindulatú daganatos betegségek is, amelyek kockázata elhízottak körében lényegesen nagyobb. Számos mechanizmus magyarázhatja a rákbetegség és az elhízás közötti összefüggést.

A nem alkoholos zsírmáj és súlyos formája, a nem alkoholos szteatohepatitisz ma a leggyakoribb májbetegség. Patogenezise csak részben tisztázott, de sok új ismerettel gazdagodtunk az utolsó évtizedben. A kórfolyamat alapja az elhízás és az inzulinrezisztencia, a következmény: krónikus, alacsony fokú szisztémás gyulladás, májfibrózis, cirrózis, májrák, a kardiovaszkulá­ris morbiditás és a krónikus vesebetegség fokozott kockázata. Diagnózisa biopszián alapul, a kórismézésben az ultrahang mellett számos nem invazív eljárás kap szerepet. Speciális farmakoterápia nincs, alapvető a testsúly­csökkentés, diéta, fizikai aktivitás jelentőségének tudatosítása a gyógyulás és a progresszió megelőzése érdekében.

A fogyókúra-gyógyszertan, illetve az evés- és testsúlyzavarok nemzetközi hírű professzorai a rangos bostoni orvosi hetilapban körvonalazzák, amit ez idő szerint az egyik leggyakoribb kórállapot biokémiai-élettani hátteréről, következményeiről, életmódi, gyógyszeres és sebészi kezeléséről tudunk.

New England Journal of Medicine, 2017. január

Az elhízott betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy a terhesség alatt igyekezzenek elkerülni a jelentős testsúlygyarapodást.