A közlemény hiánypótló célja, hogy reális képet nyújtson az egyre gyako­ribbá váló borderline személyiségzavar jellemzőiről és kezelhetőségéről. Eloszlatja az elterjedt tévhiteket, személyközelbe hozza és átélhetővé teszi az érintettek belső élményeit, megérthetővé a típusos kapcsolati, életveze­tési és viselkedésproblémáikat. Ismerteti a segítségnyújtási lehetőségeket, bepillantást nyújt a zavar gyógyításában bizonyítottan hatékony pszicho­terápiás módszerek belső világába. Felkészít a betegekkel való találkozás során felmerülő gyakoribb kommunikációs nehézségekre, útmutatót nyújt ezek feloldásához

Egy 78 éves férfi beteg évek óta nem járt orvosnál, mielőtt lábfájdalmat pa­naszolva felkereste a rendelőt. Lábát sérü­lés nem érte. Sportcipőt viselt, és a járáshoz nem volt szüksége botra vagy járókeretre. Hosszú idő óta nem vágta le a lábkörme­it, és higiéniája egyébként is kívánnivalót hagyott maga után. Mindennapi tevé­kenységeit képes volt önállóan intézni. Kórelőzményében érdemleges adat nem szerepelt, és semmilyen gyógyszert nem szedett rendszeresen.

Brit kutatások szerint transzkraniális egyenáramú stimulációval enyhíteni lehet a táplálkozási zavarok tüneteit.

Az evés- vagy testképzavarokkal kapcsolatosan néhány évszázada írták le az első hivatalos kórképet, az anorexia nervosát. Az utolsó évtizedekben jelentősen felgyorsult az újabb és újabb (al-)típusok megjelenése. A jelen összefoglalóban az elmúlt közel 30 év során megjelent új típusú evés- és testképzavarokat mutatom be röviden.

Az evészavarok a modern civilizációs zavarok közé sorolhatók. Kezelésük­ben sok nehézség adódik, részben az esetenként igen súlyos testi követ­kezmények, részben a betegek hiányzó betegségtudata és rossz együtt­működési készsége miatt. A közlemény a terápiás kapcsolat kialakításának nehézségeire vonatkozóan kíván gyakorlati ajánlásokat tenni.

Az evészavarok, főként az anorexia nervosa és a bulimia nervosa súlyos pszichiátriai betegségek, amelyekben nagy a morbiditás és a halálozás aránya. E betegségek súlyosságának tudatosítása mellett fontos az öngyilkossághoz vezető kockázati tényezők azonosítása. 

A szag- és ízérzékelési zavarok étvágytalansághoz, akaratlan fogyáshoz, életminő­ség-romláshoz vezethetnek. Az ízérzékelés zavarai 95%-ban inkább a szaglás, sem­mint az ízlelés károsodására vezethetők vissza. A szagláskárosodás fő okai: allergiás rinitisz, krónikus rinoszinuszitisz, felső légúti fertőzés, fejsérülés, neurodegeneratív betegség (pl. Parkinson-kór), gyógyszerszedés. A fül-orr gégészeti vizsgálaton túl fontos az I., VII., IX. és X. agyideg működésének ellenőrzése. A kognitív működések vizsgálata, nazális endoszkópia, orr- és melléküreg-CT, agyi MRI is indokolt lehet. A szagláskárosodásban szenvedők fele idővel részlegesen gyógyul. Dohányzók és férfiak körében kisebb az állapotjavulás esélye.

A szájüreg gondos vizsgálata szisztémás betegséget  tárhat fel. Értékelni kell a nyálkahártya-elváltozásokat, a periodontális gyulladást, a fogak általános állapotát. Az anémia, a cukorbaj, a Crohn-betegség, az Addison-kór és más kórállapotok szájüregi tünetekkel is felhívhatják magukra a figyelmet.

A diabetes mellitus gyomor-bél rendszeri szövődményei részben a cukorbetegek 30–60%-át sújtó vegetatív neuropathiával, részben a cukorbetegség okozta komplex anyagcsere-rendellenességgel függenek össze.

Az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a túlevéses zavar (binge eating disorder) becsült élettartam-prevalenciája 0,6%, 1,0%, illetve 2,8%, és a nők háromszor olyan veszélyeztetettek, mint a férfiak.