Egy AI algoritmus képes meghatározni, mely betegek számára lehet leginkább kedvező a bevacizumab terápia.

A syncope rövid ideig tartó, külső beavatkozás nélkül, spontán szűnő esz­méletvesztés, melynek hátterében átmeneti globális agyi hipoperfúzió áll. A reflex syncope csoport legjellemzőbb tagja a vazovagális syncope, más néven a közönséges ájulás. A közönséges ájulást a jellegzetes kiváltó tényezők és a beharangozó tünetek alapján könnyen felismerjük. A kezelés első lépése a rosszullét természetének megértetése a pácienssel, de szóba jön végleges pacemaker beültetése is.

A felső gasztrointesztinális traktusból származó akut vérzés kórházi ellátást igénylő életveszélyes állapot. A varix és nem varix eredetű akut vérzések ellátása több szakma összefogását igényli. A komplex ellátási program fel­öleli a keringést stabilizáló sürgősségi ellátást, a szakszerű transzfundálást, a savszekréció-gátló és vazoaktív farmakológiai terápiát, az endoszkópos diagnosztikát és kezelést, továbbá esetenként az invazív radiológiai és a sebészeti beavatkozást is.

A polycythaemia vera (PV) a három őssejt eredetű mieloid malignus be­tegség egyike. Jellemzője az erythrocytosis, melyet leukocytosis és thrombocytosis is kísérhet. Artériás és vénás vérrögök képződhetnek, a kórkép leukaemiába vagy myelofibrosisba mehet át. A Janus-kináz-2 genetikai mutációja majdnem mindig kimutatható. 

A mellkasi aorta aneurysma kezelése az utóbbi három évtizedben a ma­gas halálozás és a hagyományos aortaműtétek szövődményei miatt az endovaszkuláris aortarekonstrukció (TEVAR) irányába fejlődött. A cikk a diag­nosztikai lehetőségek után az endovaszkuláris terápia lehetőségeit és kocká­zatait tekinti át a 2017-ben nyilvánosságra hozott európai útmutató alapján.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

A hipertónia – a felnőttkorban leggyakoribb kardiovaszkuláris beteg­ség – gyakran szövődik diabetes mellitusszal. A diabéteszben kialakuló patofiziológiai (endokrin, kardiovaszkuláris, renális, neurális) eltérések hozzájárulnak a vérnyomás emelkedéséhez és gátolhatják a vérnyomás­csökkentő szerek hatását, ezért ilyenkor gyakran alakul ki terápiarezisztens hipertónia. A közlemény a terápiarezisztens hipertóniára vonatkozó legfon­tosabb ismereteket tekinti át, különös tekintettel a diabéteszes betegekre.

A demenciák egyre nagyobb terhet rónak az egészségügyi rendszerre. Mivel hatásos kezelési módok nem állnak rendelkezésre, az elsődleges megelőzés kiemelkedő jelentőséggel bír. A vaszkuláris demenciának és vélhetően az Alzheimer-kórnak is kockázati tényezője a magas vérnyomás. A kellő időben alkalmazott gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezeléssel legalábbis las­sítható a kognitív funkcióvesztés és késleltethető a demencia kialakulása.

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) a kognitív teljesítmény életkorfüggő, enyhe mértékű károsodásával, valamint az Alzheimer-kór és a vaszkuláris demencia fokozott kockázatával társul. Korábbi vizsgálatokban ezt mágnesrezonanciás mérésekkel (MRI) is igazolták, melyek az agytérfogat csökkenését, illetve egyes kutatások a fehérállományi volumen csökkenését mutatták – mindkét eltérés az agy öregedésének felgyorsulását jelzi az érintett T2DM-betegeknél.