Az alapellátásnak kulcsszerepe van a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz felismerésében, gondozásában, a szövődmények megelőzésében, valamint a betegedukációban. Az alábbi tanulmány célja, hogy áttekintse a magyar­országi diabetológiai gondozás jelenlegi helyzetét – különös tekintettel az alapellátásra –, azonosítsa a főbb kihívásokat, és javaslatokat fogalmazzon meg a rendszer fejlesztésére.

Az IMPACT kutatócsoportjának eredményei szerint a normál vércukorszint elérése igenis lehetséges prediabéteszes populációban, és jobb eredményeket hoz, mint a progresszió lassítása.

Az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a rákbetegség szinkron terjedése fel­veti ezen népbetegségek metabolikus és genetikai összefüggéseit, amelyek igazolása elősegítheti a közös terápiás támadáspontok felismerését, és metabolikusan-molekulárisan összehangolt, személyre szabott, kombinált kezelések tervezését.

Mind a diabétesz mellitusz (DM), mind a krónikus vesebetegség (CKD), mind az elhízás és a hipertónia népbetegségnek tekinthető. Az említett betegségek korai kardiovaszkuláris halálozással járnak. Ebben a kontinuumban a máj megbetegedése is kialakulhat. Az SGLT-2-gátlók és a GLP-1-RA gyógyszerek megjelenése megváltoztatta ezen betegségcsoport prognózisát.

Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető. 

Az SGLT2-gátlók alkalmazása mára kiterjedt a 2-es típusú cukorbetegségen túl a vesebetegségek és a szívelégtelenség ellátására is. Számos vizsgálat igazolta a készítmények hatékonyságát mind megtartott, mind csökkent ejekciós frakcióval bíró szívelégtelenségben és a prevenció részeként is. A közelmúltban készült vizsgálatok alapján úgy tűnik, az SGLT2-gátlók korai alkalmazása tovább javíthatja a kórkép kezelésében elért eredményeket.

Az SGLT2-gátlók korábbi vizsgálatok alapján kedvezően hatnak a vese­funkcióra 2-es típusú cukorbetegek egyes csoportjainál, azonban a hosszú távú hatás kevésbé válogatott betegeknél eddig nem volt tisztázott. Egy nemrég bemutatott tanulmányban egy nagy adatbázisban szereplő 2-es típusú cukorbetegeknél vizsgálták az empagliflozin hosszútávú, vesére kifejtett hatását DPP4-gátlókkal szemben. A vizsgálat eredményei szerint az empagliflozin, és az SGLT2-gátlók általában kedvezőbben befolyásolják a vesefunkció hosszútávú alakulását a DPP4-gátlókkal összehasonlítva.

Újonnan diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegeknél a korai glikémiás kont­roll fontos paraméter: rossz glikémiás kontroll esetén nő a kardiovaszku­láris betegségek kockázata. Ezt az összefüggést metabolikus memóriának nevezzük. Az SGLT2-gátlók kedvező szív- és érrendszeri hatással bírnak, azonban a metabolikus memóriára kifejtett szerepük mindeddig nem volt tisztázott. Az alábbi vizsgálatban igazolták, hogy nem megfelelő korai glikémiás kontroll esetén a kardiovaszkuláris szövődmények kockázata emelkedett, de az SGLT2-gátlók időben történő bevezetése ezt az össze­függést ellensúlyozza.

Egy nagy elemszámú tanulmány szerint nincs összefüggés a terhességi cukorbetegség és az emlőrák kialakulásának kockázata között.