Az elhízás kezelése összetett feladat, amelynek megkerülhetetlen eleme az életmód-terápia. Siker csak a bevitt kalóriák korlátozásával érhető el, ennek során negatív energia-egyensúlyt kell elérnünk. Ehhez hosszú távon az alacsony kalóriatartalmú diéták a legmegfelelőbbek, amelyek hosszú távon is fenntarthatók, nem hoznak létre hiányállapotokat. Ennek alkalma­zásával hosszabb távon hetente 0,5–1 kg-os testtömegcsökkentés érhető el. A fogyás kísérőjelenségeként kialakuló metabolikus adaptáció nehe­zíti a testtömegcsökkentést, ennek áthidalásában játszik fontos szerepet a mozgásterápia. Természetesen a beteg megfelelő motivációja, kitartása is elengedhetetlen a sikerhez.

A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Ígéretes megközelítés lehet a GOT2 mitokondriális enzimet gátló célzott kezelés.

A familiáris hiperkoleszterinémia korai felismerésére ajánlott a lipidprofil
azoknál a 9 évesnél idősebbeknél, akiknek elsőfokú rokona korai ASCVDepizódot
szenvedett el, vagy 190 mg/dl-nél magasabb LDL-koleszterin-szint
miatt kezelésben részesül.

A NIPT jobb vizsgálati teljesítményt nyújt az STSS-hez képest, ami jelentős lépést jelent a jobb terhesgondozás felé.

Sikerült azonosítani azokat a pontokat, amelyek célzása jelentősen javítja az esszenciális termorral élő betegek állapotát.

Az új bőralapú teszt 90%-os pontossággal azonosítja a gyakran a Parkinson-kórral összetévesztett progresszív szupranukleáris parézist.

A GRAMD1B fehérje blokkolása helyreállíthatja az agy lipid-homeosztázisát, és megakadályozhatja a tau-fibrillumok kialakulását.

Az Európia Belgyógyász Kongresszus egyik fontos vitatémája volt, hogy meddig folytassuk az antikoaguláns terápiát a nem provokált mélyvénás trombózisban szenvedő betegeknél.

Az immunosurveillance az immunrendszer azon képessége, melynek révén a kialakulóban lévő daganatokat felismeri és eliminálja. A később leírt immunszerkesztés koncepciója a tumor-immun interakciók aktuális állapota alapján három állapotot különböztet meg. Az első, eliminációs lépés során – mely lényegében a sikeres immunosurveillance-nek felel meg – az immunrendszer sikeresen eradikálja az immunogén preneoplasztikus elváltozásokat. A második, egyensúlyi lépés esetében a daganatok elkezdenek kialakítani immunelkerülési mechanizmusokat. Ezen mechanizmusok sikeressége esetén, az úgynevezett szökés fázisában kibillen ez a dinamikus egyensúlyi állapot a daganat továbbfejlődését segítve. Az örökletes daganatos hajlamok gén- és szervspecifikus módon emelik az egész életre vonatkoztatott rákrizikót. A leggyakrabban előforduló öröklődő daganatos hajlamok, a Lynch-szindróma és az örökletes emlő- és petefészekrák szindróma esetében az elmúlt évek során a daganatmegelőző állapotok megfigyelése mellett elkezdték vizsgálni a preszimptómás daganatellenes immunitást is. Jelen közleményünkben az ezzel kapcsolatos eredményeket foglaljuk össze.

Magy Onkol 69:25–33, 2025