A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

Évtizedek óta ismert, hogy a premenopauzális nők korai stádiumú, receptor-pozitív emlőrákjának utókezelésére használt-5 évig tartó tamoxifenadagolás jelentősen csökkenti az emlőrákos halálozást, mivel gátolja (főleg) az ovariumokban termelődött ösztrogének emlőre gyakorolt serkentő hatását. Posztmenopauzális nők hasonló tumoraiban a testben több helyütt terme­lődött androgén típusú hormonokból az ösztrogén hatású hormonokká való átalakulást megakadályozó aromatázgátlók legalább ilyen hatáso­sak. Premenopauzális esetekben a tamoxifen hatását tovább emelhetjük az ovariumműködés egyidejű elnyomásával, hiszen közel „posztmenopauzális” állapotot alakítunk ki. Ilyenkor az aromatázgátlók már hatásosak.

Az amerikai sebészek véleménye jelentősen különbözik a tekintetben, hogy korai emlőrákban szükséges-e a hónalji nyirokcsomó-disszekció. 

Az emlő MR vizsgálata után több (esetleg felesleges) biopszia történik.

A fiatal emlőrákos nők túlélését nem befolyásolja BRCA státuszuk.

Egy átfogó vizsgálat szerint az emlőrák miatt végzett mastectomiát követő rekonstrukciós műtét idősebb nők számára is ugyanolyan előnyös lehet, mint fiatalabb korban.

Egy nagy retrospektív analízisben Agarwal és munkatársai összehasonlították az emlőmegtartásos műtétek és a teljes emlőeltávolítás (mastectomia) eredményeit, és úgy találták, hogy az emlő egy részét megtartó,„konzerváló” műtétek után – akár sugárkezeléssel, akár nélküle – jobb túlélési mutatókat várhatunk. Az emlőmegtartó műtéttel kezelt betegek 5 éves és 10 éves túlélése szignifikánsan jobb, a különbség akár 11%-os is lehet a 10 éves túlélésben a mastectomiával és sugárkezeléssel ellátott betegcsoporthoz képest.

Angol szerzők a keringő vérben kimutatható tumoros DNS kimutatásával nagy valószínűséggel előrejelezhetőnek ítélik az emlőrák kiújulásának esélyét. 

A kezdeti stádiumú emlőrák műtétekor a műtéti üreg „leborotválásával” felére csökkenthető az ismételt műtét szükségessége.

Egy vizsgálatban azt találták, hogy anaplasztikus nagysejtes lymphoma emlőimplantátum beültetése után gyakrabban fordulhat elő, bár ez a gyakrabban 3 millió emlőimplantációs műtét után mindössze 1-6, jól kezelhető megbetegedést jelent.